Szerdán még meg akartunk nézni néhány helyet Delhiben (jajj de távolinak tűnik ez már!), de nem jutottunk el sem a Jama Masjidba, India legnagyobb mecsetébe, sem máshova, mert egész nap a Main Bazaarban shoppingoltunk. Mindenről az a rengeteg árus tehet! A kedvencem az volt, aki dobokat árult, 550-ről indult, és anélkül, hogy egy szót is szóltam volna hozzá, lealkudta saját magát 100-ra! De hát én nem is akartam dobot venni! :)

Késő délután kikeveredtünk a Connaught Place-re, ahol hosszú idő után először végre rendes kávét ihattam, bár kifejezetten drága volt (100 ruppónál is több), de megérte. Anyu evett egy thai levest, aztán célba vettük az előző nap kiszemelt éttermet, én lélekben egész nap erre készültem... de sajnos közbeszólt a természet :( Nem tudom, mit ehettem már megint, de ritka szarul lettem, így inkább visszamentünk a hotelbe regenerálódni.

11-kor, bepakolás után lefeküdtünk aludni, bár hajnali 1-re volt beállítva a vekker. Hát, azt a két órát sajnos ébren töltöttem, és utána az egész napot is, így utólag kiszámolva valami 41 órán keresztül talpon voltam! Na szóval hajnali 2-re mindennel elkészültünk, lementünk a portára abban a reményben, hogy megjött a korábban rendelt taxink. Persze amikor megjelentünk, még csak akkor hívták, no comment...

A reptéren egész jól telt az idő, bár kissé gyanús volt, hogy a kijelzőn, amit folyton lestünk, csak a mi gépünk mellé volt odaírva, hogy késik. Mivel láttuk, hogy a többinél jelzik, ha be lehet csekkolni, csak vártunk és vártunk. Végül már nagyon gyanús volt, átmentünk a check-inhez, ahol azonnal jól leteremtettek, hogy már ezer éve be lehet csekkolni, és mi vagyunk az utolsók. ... :)

Hazafelé a repcsin viszont már minden simán ment (kivéve persze az alvást), és mérhetetlen öröm volt újra itthon lenni, látni az utcák végét a tiszta levegőben, meg egyáltalán lélegezni rendesen, és tiszta környezetben sétálgatni. Nagyon-nagyon összetett az, amit most ezzel az egésszel kapcsolatban érzek. Jó itthon a szabályok szerint élni, de valahogy mintha ott szabadabb lenne az ember. Persze furcsa volt és sokkoló, de azért van mit tanulnunk Indiától. Például emberi közvetlenséget, ahogy a vonaton a vadidegen néni megkínál az ebédjéből, vagy ahogy tolerálják a többi vallást, beengednek a templomaikba, meg hogy egyáltalán mindenhol vendégszeretőek és mosolygósak. Viszont rengeteg dolgot illetően úgy éreztem, mintha meg kellene őket tanítani, hogyan csinálják. Hogy pl ne égessenek műanyag szemetet a Himalája hegyei közt, vagy hogy figyeljenek oda a környezetükre. Azt hiszem, Indiában is sokan küzdenek a problémák ellen, de olyan rengetegen vannak, hogy a nagy többséget még így sem érdekli. Sajnálom ezt az országot, hogy ennyire nem boldogul, hogy sok helyen ilyen mérhetetlenül alacsony az életszívonal, és ennyire nem érdekli az emberek zömét, hogy jobbá tegye a dolgokat. Nyilván a legtöbben a létminimumért küzdenek, és nincs ilyesmire kapacitásuk, és ez eléggé elkeserítő. Hazaérve úgy érzi magát az ember, mintha Svájcban élne, és a legnagyobb problémák is hirtelen eltörpülnek. Milyen jó, hogy ivóvíz folyik a csapból, és mindig van áramunk, tető a fejünk fölött, BKV, MÁV, Volánbusz stb stb! Közben viszont úgy érzem, hogy a negatívumok ellenére is visszamennék, és nagyon hasznos, tanulságos és izgalmas volt ez az egy hónap!

Ha mar ugy alakult, hogy ket teljes napunk maradt Delhire, kineztunk nehany erdekesnek igerkezo latnivalot. Altalaban mindenki azt mondja, hogy Delhiben nincs semmi kulonos, es nem eri meg raszanni az idot. Ezt itt es most meg is cafolnam - nagyon jo napunk volt, sok szepet lattunk, es igazan orultunk Delhi szeles sugarutjainak, parkjainak es szemeteskukainak!

Eloszor kiriksaztunk a Connaught Place-re, Uj-Delhi varoskozpontjaba. Innen indulnak azok a bizonyos sugarutak a szelrozsa minden iranyaba. Kozepen park van, ahova - erthetetlen okokbol kifolyolag - fenykepezogepet meg bevinni sem szabad, nemhogy hasznalni. Igaz, hogy ma mar mindenkinek kameras a mobilja, de az mindegy, a burokracia irto nagy hatalom - igy mi gyakorlatilag ki lettunk zarva a parkbol. :)

Tuktukba szalltunk, es kivitettuk magunkat a Lotusz Templomba. En meg otthon lattam rola egy musort, kik es hogyan epitettek stb. Nagyon erdekes volt, igy kivancsi voltam ra eloben is. A templom a baha'i egyhazhoz tartozik, egy 19. szazadban alakult - tehat egeszen fiatal - "vallashoz". Kovetoi tulajdonkeppen a nagy vilagvallasok kozott probalnak osszhangot teremteni, celjuk az egyetemes beke elerese. A vallasok kozos vonasait emelik ki, az eltereseket pedig csak relativ kulonbsegekkent kezelik. Rendkivul toleransak, templomaikban barki a sajat vallasanak megfeleloen imadkozhat, meditalhat. Szoval egy nagyon szimpi vilagnezetrol van szo, akik ugyan kevesse vannak ott a koztudatban - megis mindenhol, a vilag minden tajan jelen vannak templomokkal, alapitvanyokkal.

A Lotusz Templom 1984-ben epult, elkepesztoen impozans epitmeny, 27 hatalmas feher marvany szirma van, melyek kozul a legnagyobbak kozepen osszeerve alkotjat a templom tetejet. Szerencsere nem zsiborgo utcak es szemettelepek veszik korul, hanem egy oriasi park, gyonyoruen rendezett osvenyekkel, viragokkal. Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett annyira: bent a templomban tobbszaz pad kozul valaszthatsz ulohelyet - de nekem valahogy otthonosabb lett volna, ha itt is a foldre ulhetunk, mint India barmely masik templomaban. Ettol a sok padtol nekem egeszen kereszteny templom-hangulata lett a helynek. Persze mindez nem nagy dolog, csak fura volt. Megneztuk a templomhoz tartozo muzeumot is, ami abszolut szinvonalas es modern volt, meg magyar nyelvu szorolapot is kaptunk!

A Lotusz Templom utan elkocsikaztunk a Tibet House-ba, ahol nemcsak muzeum, de kutatokozpont is mukodik. Sajnos kicsit kesve ertunk oda, igy epp volt meg egy kis idonk a muzeumra. Itt sok 18. szazadi thangkat lattunk, valamint ritualis targyakat es egeszen apro szobrokat a 11-15. szazadbol. Aranyos volt megint mindenki, ahogy azt mar megszokhattuk a tibetiektol. Nem birtam ki, vettem egy tibeti nyelvu mesekonyvet, majd ket diploma kozott leforditom. :)

A kedves tibetieket magunk mogott hagyva celba vettuk a kedves punjabi-szikh emberek delhi templomat, a Bangla Sahib Gurdwarat. Komolyan mondom, az egyik legaranyosabb bagazs, akikkel eddig talakoztam. Mar Amritsarban is nagyon otthonosan ereztem koztuk magam, es ma is itt, Delhiben. A rendszer kb hasonlo, mint az Arany Templomban - itt is van egy belso templom (bar nem a vizre epult), arany kupolaval, szep feher marvanybol. Bent a papok enekelnek-zenelnek, es legyezgetik az altalunk muszakallnak nevezett eszkozzel a szent konyvet. Korulottuk ul a nep, es neha etelosztogato emberek jonnek kozejuk. Mi is kaptunk egy mareknyi edes mannat. Kint az udvaron van egy szep nagy medence, korbe lehet setalni, a masik oldalon pedig a kozos etkezde, ahol most csak azert nem tudtunk enni, mert itt nem olyan nagyuzemben nyomjak, mint Amritsarban. Mikor ott jartunk, meg csak keszult a vacsi - de igy legalabb korulnezhettunk a konyhaban. Mindenki nagy surges-forgasban volt, a kezzel keszitett chapati mellett hasznalnak egy chapatigyarto gepet is.

Annyira megeheztunk, hogy innen egyenesen visszasetaltunk a Connaught Place-re vacsorazni. Sikerult egy luxusszallo ettermebe beterni, ami azert meg nekunk is nagyon draga, foleg hogy hozzaszoktunk az indiai arakhoz. Nehany tovabbi hely lecsekkolasa utan ratalaltunk egy thai etteremre, ahol remek tom yumot (csipos thai levest) es csirkes sult teszta ettunk.

Ne higgyetek senkinek, aki szerint Delhi unalmas! :)

Utolso itt toltott napunkon egesz laza volt a program, sokat pihengettunk es ettunk. A delben elfogyasztott reggeli utan megneztuk a Szikh Muzeumot az Arany Templom egyik epuleteben. A tarlat elejen brutalis kivegzesi modokbol kaptunk izelitot szikh guruk martirhalalat megorokito festmenyek altal. Alig talaltunk koztuk 1950 elotti alkotast, a legtobb kep a '90-es evekben keszult. Az elso teremben meg minden feliratot elolvastam, minden kepet jol megneztem, minden targyat tuzetesen megvizsgaltam. De mire a 3-4. termekhez ertunk, mar epp csak atfutottuk a kepeket. Persze itt mar a tema is unalmasabb volt: az erdekes jelenetek helyet atvettek a tok egyforma, turbanos-szakallas pasikat abrazolo portrek. Magyarazat egyikhez se volt, igy nem is idoztunk tul sokat elottuk. Egy hosszabb szakaszon a 20. szazadi meszarlasok aldozatairol keszult fotosorozatot talaltunk, ami viszont annyira veres es ijeszto volt, hogy inkabb innen is tovabballtunk. Egyebkent fura volt mezitlab, kendovel a fejemen maszkalni egy muzeumban.

Visszamentunk a Nektar-to partjara, hogy imadkozo szikheket nezzunk a napsutesben. Ide-oda setalgattunk, majd letelepedtunk a hidhoz kozel eso partszakaszon. Egyszer csak elhallgatott a zene, es a hangszorokon megszolalo hang imadsagba kezdett, mire korulottunk mindenki felallt es osszekulcsolta a tenyeret. Par perc mulva egyszerre leborultak, aztan szetszeledtek - kiveve egy tucat vordos embert, akik pont kozvetlenul mellettunk kezdtek vodreikkel kimerni a to vizet es lenduletes mozdulatokkal vegiglocsolni a marvanyon. Alig tudtuk osszekapni magunkat, hogy ne azzunk el teljesen! :) Nagyon vicces es latvanyos volt ez az ossznepi vodrozes, mindenki osszevissza csuszott a vizes marvanyon. Hiaba indultunk el az egyik iranyba, kiderult, hogy a vodrozes is arra halad, igy csak meg vizesebbek lettunk! A masik iranyba indulva nagy nehezen kikerultuk a vodrozoket, es eszrevettuk, hogy utanuk 2-3 takarito szeles ablaktorloszeru eszkozokkel tereli be a vizes a csatornakba. Igy az egesz placc szep tiszta es szaraz lett pillanatok alatt. Kesobb meg egyszer majdnem belefutottunk a vodrozokkel, ahogy korbeertunk a medence partjan. :)

Este egy mar jol ismert etteremben degeszre ettuk magunkat. Eloetelkent kiprobaltuk a dosat, egy del-indiai palacsintaszeruseget. Rizslisztbolt keszul, nagyon vekonyra es ropogosra sutik, es adnak hozza ketfele szoszt martogatni.

Masnap reggel jo koran keltunk, es hozattunk a szobaba omlettet es sok-sok kavet (eljen a 24 oras szobaszolgalat! :). 7-kor indultunk az allomasra, de az autoriksa egy almos szent tehen sebessegevel haladt. Persze igy is elertuk a vonatot, nem kellett sietni.

9 oran at zotykolodtunk 3AC-n, de szerencsere az elmacskasodason kivul semmi kellemetlenseg nem ert, a vonat csak egy orat kesett, szoval egesz jol utaztunk. Epp most aratjak a rizst, nagy kupacokba felhalmozzak, kb ugy alakitva veluk a taj kepet, mint mi a szalmabalakkal.

Este Delhiben ismet az Ajay Guest House-ban szalltunk meg, csak most ketszer annyiba kerul a szoba, igaz jar hozza sajat furdo. Ez a szallo oriasi forgalmat bonyolit le, ugy erzem magam, mintha futoszalagra tettek volna; pikk-pakk becsekkoltunk, eszre se vettuk, es mar a szobaban keszulodtunk lefekveshez. Remekul aludtam, majdnem 11 oran keresztul :) Anyu ellenben csak forgolodott es rosszakat almodott, szegenyke.

Amritsar nagyon kozel van a pakisztani hatarhoz, ahol minden nap delutan fesztivalszeru hangulat uralkodik. Bent a varosban lepten-nyomon taxisok ajanlgatjak magukat, hogy kivihessenek a hatarzarasi ceremoniara. Ez ugyanis turistalatvanyossag-szamba megy, es tenyleg kar kihagyni, ha az ember errefele jar.

Koztudott, hogy a ket orszag nincs tul jo viszonyban, kulonosen a hatarvideken. 30 km-re Amritsartol (Attari), es ugyanilyen messze a legkozelebbi pakisztani nagyvarostol, Lahore-tol (Wagah) diszes hatarallomason lehet atkelni nappal egyik orszagbol a masikba. Aztan jon a napnyugta (ma 5-kor kezdodott), es egy feloras musor keretein belul latvanyosan lezarjak mindket oldalon a hatart. Valojaban persze sokkal korabban kell indulni, reszben a varosi dugo, reszben a sok nezo miatt. Ma, szombaton elkepesztoen sokan voltak, tobb iskolas csoport es teljes csaladok szinesitettek a tomeget. A taxi csak egy parkoloig mehet, innen gyalog kell tovabbsietni, ha az ember akar helyet kapni a tribunokon. Igen, konkret lelatok vannak epitve mindket oldalra, rengeteg ulohellyel. Szerencsere sikerult elcsipni egy riksat, aminek a segitsegevel megeloztunk egy nagy halom embert. Az se rossz, hogy mint kulfoldieket, minket a VIP reszlegbe iranyitottak, amely kozelebb van az esemenyekhez, es nam akkora rajta a tolongas.

Tobbszori ellenorzes utan (taskat nem szabad bevinni!) kaptunk helyet, es vegre jol korulneztunk. Nagyon vicces volt a hangulat, az osszes iskolas gyerek lent, az uton tancolt a hangszorokbol uvolto punjabi zenere. Aztan a hatalmas tollas fejdiszt viselo, oriasi katonak mindenkit a helyere zavartak, mert kezdodott a ceremonia. Sajnos kicsit unalmas volt neha, mert nem nagyon ertettuk, mi tortenik, de a lenyeget megprobalom osszefoglalni.

Szoval van az indiai oldal, dugig tomve emberekkel, zaszlolobogtatokkal, turistakkal es hazafiakkal. Es van a pakisztani, ahol kulon reszen ulnek a nok (joval kevesebben), es kulon a ferfiak. Ok sokkal kisebb tomeget alkottak, a ket tabor megis probalta egymast tuluvolteni. Egyertelmuen a pakisztaniak maradtak alul, bar lehet, hogy csak azert ereztem igy, mert mindenki a fulembe ordibalt. :) Lent allt egy pasi mikrofonnal a kezeben, o adta az vezenyszavakat, majd a tomeg egyszerre megismetelte. A versenykiabalas utan elindultak a hatalmasra nott katonak a ket orszag kozti kapu fele. Nagyon viccesen meneteltek, mint a lovak a disszemlen, nemelyik egeszen fuggolegesre fellenditette a labat. Az egesz komediaba hajlo jelenetet hangos udvrivalgas kiserte. Meg tobb kialtozas es a katonak osszevissza masirozasa utan latvanyosan kezetfogott a ket fel (vagy szalutaltak, vagy seggbe rugtak egymast, a mozdulatokbol itelve barmelyik lehetett), aztan egyszerre levontak a zaszlokat, es bezartak a kaput. Meg az elvezet kedveert tartottunk egy hosszas versenykiabalast, majd a nezok nagy resze learadt a tribunokrol, es rohantak a kapu fele, hogy minel kozelebbrol lefotozhassak. A katonak szep lassan elkezdtek kiterelni a tomeget, igy mi is elindultunk vissza a taxisunkhoz. Ekkorra mar teljesen besotetedett, es igen sokaig tartott, mig a kocsi kikeveredett az oruletes dugobol.

Egyebkent meg delelott megneztuk a szallasunkhoz kozel eso Jallianwala Bagh-ot, egy parkot, ami az 1919-es tomegmeszarlasnak allit emleket. Az angolok ekkor tobbszaz punjabit oltek meg - figyelmeztetes nelkul nyitottak rajuk tuzet. A park szep, rendezett, a kozepen all egy nagy teglaszinu emlkemu, oldalt pedig egy kis pavilonban oroklang eg a martirok tiszteletere. Rengetegen jottek oda hozzank, hogy kozos kepet csinalhassanak velunk, a legdurvabb az volt, mikor egy 30 fos lanycsapat a tanaruk vezetesevel megszallt minket, es kettessevel-harmassaval alltak mellenk fotozkodni. :)

Ez az esti ceremonia nagyon tetszett. Epp odaertunk az Arany Templomba, mikor kezdodott: a hangszorok elnemultak, es csak a papok hangositas nelkuli kialtozasa hallatszott, mikozben a szent konyvet (alias Guru Granth Sahibot) szines kelmekkel letakarva egy arany tronocskara helyeztek. A to kozepen levo templombol indulva vegigszallitottak a hidon, kozben tolakodtak, hogy mindenki vihesse egy kicsit, majd egyenesen bevittek a szemkozti parlamentbe, hogy esti almat alhassa. Sok hivo vegigimadkozta, nehanyan tobbszor leborultak, de olyanok is voltak, akik a mobiljukkal fotoztak az esemenyt, igy mi is mertunk kesziteni nehany kepet. Erdekes volt, hogy miutan elvittek a konyvet, egy kisebb csoport az ures arany tronust kezdte dicsoiteni, kore gyultek, hajlongtak, amig nehany hordar be nem vitte a raktarba. :)

Este egyebkent gyonyoruen ki van vilagitva a templom. Azon tanakodtunk, vajon bezarjak-e ejszakara, hiszen mikor elso ejjel megerkeztunk, csukva talaltuk a fokaput, de most meg tobbszazan fekudtek korbe az arkadok alatt, es melyen aludtak. Ilyenkor vajon oket is bezarjak?

Beiktattunk meg egy keso esti vacsit (mushroom tikka masala). Szerencsere Amritsarban oriasi ejszakai elet van, szerintem foleg az Arany Templom esti bulija miatt, mert erre rengetegen eljonnek, akik utana mind szivesen vacsoraznanak meg. Szoval a legtobb etterem fel 12-ig tart nyitva, es jo nagy a forgalmuk.

Reggel irdatlan ricsajra ebredtunk. Nem is csodalkoztam, mert az ajto folotti ablakon csak szunyoghalo volt, uveg nem. A zuhany is csoppet erdekes volt: a beigert melegviz csak egy also labmoso cspbol jott, a zuhanyrozsa hideg vize pedig egyszer csak magatol elallt. Ideje volt tovabballni egy normalisabb hotelbe. Szerencsenkre nem kellett sokaig keresgelni, egy sarokkal arrebb talaltunk egy szuper helyet. Uj szobank ketszer annyiba kerul, mint az elozo, de szazszor jobb! Tiszta, tagas, kenyelmes - egyszeruen tokeletes! :) Azt irtam a multkor, hogy a delhi szallasunk volt a legjobb - hat, ez felulmulja, azt hiszem, javulo tendenciat mutatunk! Ideje volt mar egy kicsit kenyeztetni magunkat puha, tiszta agynemuvel es szobaszervizzel. :)

Atkoltozes es becsekkolas utan jokedvuen indultunk reggelizni az utcankban levo Tasty Bite-ba, ahol eleg jo a kave, es remekul csinaljak a sajtos-paradicsomos pakorat. Ehhez hoztak mentaszoszt, amit meg az otthoni indiai ettermekbol ismerek, es alig vartam, hogy itt is megkostolhassam.

Delutan Anyu bekesen szunyokalt egyet, amig en mostam, aztan elindultunk a hires Arany Templomba. Ez a szikhek legszentebb helye - na de kik is ezek a szikhek? Eddig szegyenszemre azt hittem, hogy egy nepcsoport, de valojaban nem: ok a szikh vallas kovetoi. Nagyon szimpi; hasonlit a tobbi indiai vallasra annyiban, hogy kovetoi hisznek a karma torvenyeben es az ujjaszuletesben; viszont csak egyetlen egy istent tisztelnek. A ferfiaknak nem szabad a hajukat es szakallukat nyirni, es hosszu copfjukat elenk szinu turbanok ala rejtik (Amrtisar utcai szinpompasak a turbanos pasiktol). Itt rengeteg szikh el, nagyon kedves embereknek tunnek, bar nem szeretnek elkoszonni, es gyakran nevetgelnek egymas kozott, mikor beszelni probalunk veluk - talan kinevetnek, de nem tudom. Mindegy, legalabb jo a kedvuk. Egyebkent itt sokkal kevesbe szallnak ra az emberre a riksasok es az arusok, altalaban rogton megertik, ha nemet mondunk.

Toleransak is, vallasra valo tekintet nelkul mindenkit (ingyen) beengednek az Arany Templomba, amennyiben megfeleloen viselkedik: a ferfiak turbant, a nok kendot kotnek a fejukre (a lenyeg, hogy lefedjek): mindenki kint hagyja a cipojet (itt ruhatar helyett cipotar mukodik), es csak a kijelolt helyeken szabad fotozni.

Az Arany Templom tulajdonkeppen az egesz epuletegyuttes kozepen allo, tetotol talpig aranyba oltoztetett kis haziko, ami a Nektar-to, egy negyszogletu medence kozepere epult. A "Nektar-to" az Amrit Sarovar forditasa, errol kapta a nevet Amritsar varosa. A templomot egy kis hid koti ossze a szarazfolddel, vagyis a marvanyburkolatu parttal, amin korbe lehet setalni a tavat. Utkozben sokan ucsorognek a parton, van, aki imadkozik, es olyanok is akadnak, akik megmartoznak a szent vizben vagy epp isznak belole par kortyot.

Nagyon jo atmoszferaja van a helynek, es erre csak rasegit az allando zene- es enekszo, ami hangszorokbol jon, de mint kiderult, a templomban ulo szikh papok eloben adjak elo. Ettol csak meg hitelesebb az amugy is magavalragado hangulat. Sokkal erosebben erezni itt, hogy szakralis terben vagyunk, mint pl Varanasiban. Mar keso delutan volt, mire megerkeztunk, es egeszen naplementeig maradtunk, bar szerintem meg hosszabb, akar egynapos program is lehet, ha az ember egy kicsit pihenni akar. Barhol le lehet ulni, mindenhonnan gyonyoru kep tarul elenk. Az emberek neha odajonnek hozzank fenykepezkedni, mind mosolygosak es nyugodtak.

A medence korul az egesz komplexum falat hosszu, feher epuletek alkotjak, kifele boltok mukodnek az aljukban, befele pedig sok helyen etel- es italosztogato pultok. A szikhek ellenzik a hagyomanyos indiai kasztrendszert, es az egyenloseg neveben ingyen osztogatjak az etelt. Van egy hatalmas csarnok az egyik epuletben, ahova barki bemehet, kap tanyert, kanalat, poharat, majd leul a tobbiek koze torokulesben, es a korbe-korbe jarkalo konyhasok megtoltik a talkajat. Mi is kiprobaltuk, hatalmas elmeny volt! Chapatit es dalt (csipos lencsefozeleket) kaptunk, meg valami feher, edeskes, tesztas levest. Egyutt eszegettunk tobbszaz turbanos-kendos szikh-kel, aztan levittuk a mosogato reszlegbe a talakat, es bealltunk segiteni a munkasoknak. Kifele lattam, ahogy kb 100 ember ul a foldon kulonfele zoldseghalmok korul, es egyutt hamoznak. :)

Magaba az Arany Templomba egy kis hid vezet, melynek a kozepso jarataba tereltek minket, igy ki tudtuk kerulni a feltorlodott tomeget. Belepve a templomba lattuk, amint kozepen ul 6-7 bacsika, a fele enekel es zenel, a tobbiek szent szovegeket olvasnak, vigyaznak a szikhek szent konyvere, es begyujtik a folyamatosan aramlo adomanyokat. Mi is adtunk, majd felkuzdottuk magunkat a ket felso emeletre (oriasi tomeg keskeny csigalepcsokon...). Csodaszep a belso diszites is, es minden szinten ul nehany pap, a falak toveben pedig a hivok. Visszaterve a partra megcsodaltuk a hofeher Szikh Parlamentet arany kupolajaval. Ez az epulet pont szemben van a hiddal, es minden reggel innen viszik, illetve este ide hozzak vissza a szent konyvet hatalmas ceremonia kozepette.

Miutan lement a nap, elhagytuk az Arany Templomot, es egy etteremben finom paneer kormat ettunk romai komenyes sult rizzsel. Remekul telt az ejszaka is, mert a szobank nagyon kenyelmes, es meg zuhanyozni is tudtunk. Az az egy rontotta el a dolgokat, hogy nagyon megfaztam (talan meg a vonaton, ahol ezerrel ment a legkondi, az indiaiak maniaja!), Anyu pedig csunyan kohog a szmogtol.

Meg ma reggel is total be volt dugulva az orrom, igy elindultunk zsepit szerezni. Ez igencsak bonyolult itt, ahol az orrfujas szokatlan es furcsa dolog (es talan undorito is). Jobb nem is tudni, ok mit tesznek helyette... Vegul sikerrel jartunk, fel is vasaroltuk a bolt egesz zsepikeszletet, 7 db tizes pakkot (darabja 10 rupia, tehat luxuscikkrol van szo).

A kovetkezo dilemmank az volt, hogy merre manjunk Amritsarbol. Az eredeti terv szerint Dharamsalaba utaztunk volna (ott el a Dalai Lama es a tibeti emigrans kormany), de par nap csuszasban vagyunk a vonatok miatt, es innen amugy is csak busszal, eleg korulmenyesen lehetne odamenni. Vegul ugy dontottunk, hogy most kihagyjuk Daramsalat, es inkabb kenyelmesen visszavonatozunk Delhibe, nehogy lekessuk a repulot. Amritsart egyebkent nagyon megszerettem, szoval nem sajnalom annyira, hogy igy alakult. Visszafele csak egy atlagos vonatra, 3AC-re kaptunk jegyet (nem a jol bevalt Shatabdira), de nem gond, mert oldalso agyakat osztottak nekunk, igy lesz egy kis sajat kuckonk.

Jegyvasarlas utan reggelire mezes toastot es hot lemon honey-t, vagyis a jol ismert mezes-cirtomos forro italt kertem, ami tiszta Neocitran. Valoszinuleg az etterem teljes mezkeszletet elfogyasztottuk, de legalabb gyogyulasnak indultam. Ja, ebbe az etterembe nem hiszem, hogy visszaterunk meg, mert reggeli kozben ket hatalmas (kb 6 centis) csotannyal is taliztunk. :)

Delutan meglatogattuk az uj(abb) varosreszben levo Mata Templomot, amirol azt olvastam, hogy egy 20. szazadi hindu szent nonek allit emleket, es hogy tulajdonkeppen egy barlangtemplomrol van szo csorgedezo vizerekkel es szuk jaratokkal. Azok jonnek ide imadkozni, akik teherbe akarnak esni (mi nem imadkoztunk!).

Na jo, szoval megerkeztunk, beraktuk a ciponket a megorzobe, es beleptunk a templomba. Mivel az utobbi napokban csak gyonyoru, izleses helyeken jartunk, mar el is szoktam a hinduk remesen giccses, szines, csillogo es altalaban tulzasba vitt izlesvilagatol. Ebbol itt most olyan tomeny dozist kaptunk, hogy ez mar onmagaban mulattatott. Amikor pedig meglattuk, mirol is van szo, kezdtuk a vidamparkban erezni magunkat: a barlang MU, a templom emeleten van osszetakolva, mindenfele kacskaringos utak vezetnek a gipsz/muanyag szent szobrokhoz, es utkozben gyakran tenyleg barlangot imitalo kis jaratokon kell negykezlab maszni! :D Nehany termet minden oldalon tukorfeluletek boritanak, es amugy is kaprazik az ember szeme a sok elenk szintol es az arany dekoracioktol. Lepten-nyomon lingamok mellett haladtunk el, melyek szerintem a termekenyseget szimbolizaljak. A legutolso jarathoz ket muszikla kozott kellett atmasznunk, majd bokaig ero vizben tapicskoltunk egy szakaszon. :)

Kar lett volna kihagyni ezt a helyet! Azt hiszem, India vallasai kozul a hinduizmus a legzavarosabb (talan nem is helyes egyetlen vallaskent kezelni), es ez nagyon erosen megmutatkozik a szent helyeiken is.

Templomtura utan visszaterve az Arany Templomhoz, beultunk ebedelni egy remek kis etterembe. A mandulakremleves nagyon tetszett, akarcsak utana a nyarson sutott, paradicsommal toltott sajt (paneer tikka) mentaszosszal!

Estere az a tervunk, hogy megnezzuk a szent konyv visszavitelet a templombol a parlamentbe. A ceremonia mindjart kezdodik, ugyhogy ideje sietnunk.

Reggel 6-kor ebredtunk; lassan, de biztosan ossze is szedtem magam (Anyu mar kesz volt, mire en egyaltalan kimasztam az agybol). Kisetaltunk a Taj Mahal deli (kozepso) kapujahoz, amit zarva talaltunk, de szerencsere eliranyitottak minket a nyugatihoz - hajnalban csak az van nyitva. Eleg hosszu sor kigyozott mind a penztarnal, mind a bejaratnal (ja, ket sort kell vegigallni), foleg nyugati turistak persze, kozuluk is azok, akik Lonely Planet utikonyvvel utaznak. Ugyanis az L.P. ajanlja, hogy hajnalban menjunk - ekkor allitolag kevesen vannak, es nagyon szep a napfelkelte. Az utobbi sajnos meg sem kozeliti az otthonit, talan a szmog miatt; de meg igy is gyonyoruen festi meg az epuleteket. A tomeg pedig akkor reggel nagynak tunt, de szinte biztos vagyok benne, hogy a Taj napkozben sokkal zsufoltabb - szoval vegulis megerte koran kelni.

Magat a Taj Mahalt tobb hatalmas epulet, gondosan apolt kertek es szokokutak olelik korul. A kutak szerencsere reggel nem mukodnek, igy a sima vizfelszinen mesesen tukrozodik a Taj. Jo par percet toltottunk egy hatalmas voros kapu toveben, ami pont szemben van Vele, es innen lehet a legjobb fotokat kesziteni. Kozelebb setalva egyre tobb fotoz(kod)asra alkalmas helyet erintettunk, es mar egeszen reggel volt, mire elertuk a csupa feher marvany epuletet. Teljesen odavoltunk (es -vagyunk) erte, olyan, mintha a fold felett lebegne, vagy mintha felhobol lenne, vagy nem is tudom, de semmikepp sem tomor kobol.

Bent, a kozepso teremben talalhato Mumtaz Mahal mauzoleuma. Szegeny Mumtaz 1631-ben, szules kozben halt meg - o volt Shah Jahan masodik felesege, es epp a 14. gyermekuknek adott eletet. Shah Jahan meg aznap ejjel a banattol megoszult; majd elkezdte epittetni a mauzoleumot, de alighogy elkeszult a mu, Jahan egyik fia atvette tole a hatalmat, es bebortonozte ot a Voros Erodbe. A hosszerelmes exuralkodo ezutan csak egy ablakon at szemlelhette kedvese siremleket. :( Mikor meghalt, a ket epuletet osszekoto Yamuna folyon szallitottak el holttestet melto helyere, Mumtaz melle a Tajba.

A sirok egymas mellett fekszenek (a valodi holttesteket persze nem ide, hanem egy fold alatti terembe helyeztek), es nagyon aprolekosan diszitett marvany paravan veszi oket korul. A belso mauzoleum korul kulso, egymasba nyilo termek vannak, igy itt is korbe lehet setalni (a fele le van zarva). Ezek a termek teljesen uresen allnak, de nem baj, mert a latvanyossag bennuk pont a sok marvany fal, padlo, mennyezet es disz; a kelo nap pedig gyonyoruen besut a paravanszeru, lyukacsos falakon.

A Taj mellett keletre es nyugatra ket egyforma epulet all, mindketto voros, es tagas arkados tereik vannak. A nyugati a mecset, a keletirol pedig azt hittuk, hogy Shah Jahan elso felesegenek a siremleke (melyrol tudtuk, hogy a kozelben all, es joval szerenyebb, mint a Taj), de utolagos kutatasaim kimutattak, hogy nem az (azt mar nem mutattak ki, hogy micsoda). Jo sokat boklasztunk ezekben az epuletekben, majd kesobb a kertben is - annyira jo volt vegre ilyen szep es tiszta kornyezetben lenni! A kert is makulatlan volt, epp szemetet szedtek az egyik setanyon (mennyire orultunk neki!), es mindenfele allatot lattunk, pl kecses feher madarakat es egy csomo aranyos kis mokust.

Mikor ugy ereztuk, mar mindent lattunk, visszamentunk a hotelbe osszepakolni. A cuccokat bezarhattuk egy szekrenybe, igy az esti indulasig nem kellett magunkkal cipelnunk. Masodszor is reggeliztunk a szep Taj Mahalos teraszon, es kozben azon tanakodtunk, elmenjunk-e delutan Fatehpur Sikribe, ami 40 km-re van Agratol. Jar arra vonat es busz is, de Indiaban ez sosem olyan gordulekeny, hogy veszel jegyet es mar mehetsz is. Az egyetlen alternativa a taxi lett volna, de az meg eleg draga (meg nekunk is), es bizonytalanok voltunk. Vegul inkabb Agraban maradtunk, es meglatogattuk a Voros Erodot (Agra Fort), amely ugyanabbol a ket jellegzetes anyagbol epult, mint a Taj Mahal-komplexum: voros homokkobol es feher marvanybol.

Az erod kulso, voros fala oriasi teruletet zar le, melynek csak egy resze latogathato (a palotak es a mecsetek), a tobbi viszont katonai ellenorzes alatt all. A belso udvar ugyanolyan szep es rendezett, mint a Taj kertje, le is lehet heveredni a zold fube, a mokusok koze. A fo epuletek tobbnyire a Yamuna feloli, keleti oldalon huzodnak. Nagyon szep az az arkados pavilon, ahol az uralkodo a nyilvanos audienciat tartotta; mogotte a haremnek fenntartott palotak, egy kulon noi mecset feher marvanybol; egy szep belso udvar es kulonfele termek kovetkeztek. Nehany resz le volt zarva, peldaul az egyik legszebb terasz, ahonnan ralatni a Tajra, es aminek a korlatjan nagy zold papagajok ucsorogtek. Tovabbi termek utan ratalaltunk a voros reszre, ami, azt hiszem, az uralkodo sajat rezidenciaja volt.

Ja, meg a Fort elott megneztuk a kozelben allo Jama Masjidot, ami egy eleg nagy mecset, de sajnos inkabb lehangolo, kopott es ures, leszamitva egy csapat gyereket, akiknek szerintem itt van az iskolajuk a mecsetben.

Noha meg mindig inkabb vonzonak es rendezettnek talalom Agrat, ez a kornyek nagyon elszomoritott minket, mert ugyanolyan kaotikus es mocskos, mint Varanasi utcai. Ennel viszont szamomra kellemetlenebb volt az, hogy a Taj Mahal es a Fort bejaratanal is nagyon durvan raszallnak az emberre a keretlen vezetok, arusok, riksasok; gyakorlatilag nem hagynak beken addig, amig latotavolsagon belul vagy. Erre mar otthon keszultunk lelkileg, sok helyen olvastuk es hallottuk, hogy es var, de csak most jottem ra, miert nem lehet teljesen felkeszulni az ilyesmire. Azert, mert ezek az emberek egyszeruen nem ertik, ha azt mondod, hogy nem. Mintha a falnak beszelnel, de egy olyan falnak, aki epp a legfeleslegesebb cuccokat akarja radtukmalni. Beallnak eled az utba, nyomjak az orrod ala a miniatur Tajokat... az a leghatasosabb modszer ellenuk, ha egyaltalan eszre sem veszed oket, meg csak nemet se mondasz, hadd kiabaljon, hogy "he, asszonyom, heee!".

Ezeket a nagyon frekventalt helyeket kiveve Agra tenyleg nyugis; este egy bo vacsi utan kimentunk az allomasra (egy masikra, mint ahova erkeztunk), es itt is viszonylagos tisztasag fogadott.

Egy masik modszer az, ha magyarul kezdunk beszelgetni, ilyenkor a molesztalok nem ertik mi van. Ezt alkalmaztuk az allomason a koldusgyerekekkel szemben is, akik eleg vegyes erzelmeket valtottak ki belolunk. Nemelyiknek nem volt meg a fel laba - valoszinuleg a vonatsineken valo rohangalas miatt -, es latszott rajtuk, hogy bandaba verodve dolgoznak. Szerencsere Agrabol Shatabdi Expresszel Mentunk Delhibe, amit India legjobb vonatanak tartanak. Nem kesett egy percet sem!! Delhi csak ket oranyira van Agratol, de ezalatt masodszor is vacsoraztam a shatabdi-luxusnak koszonhetoen, es nagyon kenyelmesen utaztunk.

Kineztunk az utikonyvbol egy szallot a Paharganjban, az allomasrol egyenesen odavitettuk magunkat. Vagyis csak majdnem egyenesen - a tuktukos haromszor is eltevedt az 5 perces ut soran! Az Ajay Guest House a Paharganj egyik mellekutcajaban van, es magasan a legjobb szallasunk eddig. A szoba tiszta, vicces szinu falakkal, es a furdo is tok normalis, leszamitva, hogy a kozos helyiseg tuloldalan van. Emiatt csak 300 rupia volt egy ejszaka; amugy azt hiszem, a tobbi szoba furdoje rendesen a szobabol nyilik. Mindegy, annyira kellett csak odafigyelni, hogy zuhanyzas utan fel is oltozzunk, mielott kilepunk az ajton. :)

A kovetkezo nap reggelen finom peksutiket ettunk, mert az Ajay egyben europai jellegu peksegkent is mukodik, a lakok legnagyobb oromere. Delutan a Paharganjban vasarolgattunk. Ez az a terulet, ahol utunk elejen eloszor sokkolodtunk. Erdekes volt, hogy most mar egyaltalan nem tunt sokkolonak, de meg csak mocskosnak es zavarosnak sem, ugy megedzodtunk Varanasiban!

Fel 5-kor indult a vonatunk Amritsarba; ez is Shatabdi, ezen is folyamatosan etettek, mikozben ezerrel szaguldottunk. Megerkezes utan a tuktukkal egyenesen az Arany Templomhoz vitettuk magunkat, a szikhek legszentebb helyehez, ami ugyan mar zarva volt, de van mellette egy zarandokszallas, ahol tart karokkal fogadnak mindenkit. A szoba 150 ruppoba kerul ejszakankent, de meg igy se eri meg, ha az embernek 3 het India utan meg maradtak igenyei. Persze tok jo, hogy mukodtetik a szallast, de hervaszto volt a vas ablaktabla es az evek ota nem takaritott szoba. Furdo a folyoson van, be sem mertunk nezni...

Szoval nekiindultunk az ejszakaban, hogy a sok hotel kozul valasszunk egyet, a kornyeken kb minden masodik haz szalloda vagy guest house. Megneztunk nehanyat, melyekhez kepest az utolso eleg jonak tunt, ott is maradtunk, ban nagyon nem tetszett egyikunknek sem. Korul se nagyon neztunk a szobaban, miutan kiharcoltunk magunknak ket marha mocskos lepedot, bedoltunk az agyba aludni.

Varanasiban az utolso napunk telt a legbekesebben. Delelott osszepakoltunk, kicsekkoltunk a szobabol, de a szalloban maradtunk reggelizni egy nagyot. A melegszendvicsembe legalabb egy fej fokhagymat daraboltak bele, igy biztositva volt a gyogyulasom is. :)

Kesobb megint elsetaltunk a Bakery-be, hogy vegyunk utravalo peksutiket. Nem birtam ellenallni a sajtos brownie-nak (olyasmi, mint a csoki- es sajttorta kevereke), betoltam egyet, aztan a valtozatossag kedveert visszamentunk a szallo teraszara enni egy bucsulevest. Pihengetes kozben figyeltuk a sok-sok sarkanyeregeto gyereket a haztetokon es sarkanyaikat az egen. Ez a helyi gyerekek kedvenc szorakozasa, az ovarosban meg kulon sarkanyboltot is lattunk!

Suresh-sel meg elozo este megittunk egy udcsit koszonetkeppen, es adtunk neki egy villanyi kepeslapot, aminek apropojan kicsit beszelgettunk Magyarorszagrol is. Most delutan pedig bucsut vettunk a szemelyzettol es a Mishra Guest House-tol.

A vasutallomason mar sokkal kellemetlenebb volt a legkor, mint bekes kis hotelunkben. A varoteremben egy kiseger rohangalt. (Ezzel nem volt baj, csak az osszkep kedveert emlitem meg :) Egyebkent itt az a szokas, hogy kulon varo van a noknek, es kulon a ferfiaknak. Jo volt egy kicsit beulni a nok koze, itt legalabb nem kiserte minden mozdulatunkat tobbszaz kivancsi ferfitekintet, mint odakint.

Szerencsere a vonatunk (Marudhal Express) innen, Varanasibol indult, igy nem kellett idegeskedni a keses miatt. Talan amugy se kene idegeskedni, mert itt ez olyan felesleges...

Az ejszaka a vonaton egesz gyorsan eltelt, de a reggel mar kevesbe. A kozelunkben ulok majdnem mind nyugati turistak voltak (eljen a nemzetkozi jegyiroda!), es majdnem mind Agraban szalltak le, ezert negyed es fel 6 kozott itt-ott elkezdtek csorogni a mobilon beallitott ebresztok. Persze egyikunk sem tudta, epp merre jarunk, kalauz vagy szemelyzet kozel-s-tavol nem volt, igy mind osszepakoltuk szepen a cuccainkat, hogy 5:55-kor le tudjunk szallni. Kar, hogy ekkor meg csak a nagy pusztasag kellos kozepen jartunk, es meg vagy ket oraig nem is lattunk varosra utalo jeleket. Tehat jo ket oras kesessel futottunk be Agraba, a Voros Erod melletti Agra Fort allomasra.

Kifogtunk egy szornyen idegesito autoriksast, aki a nyakunkba akart sozni valami egyedi sightseeing tourt, de mondtuk neki, hogy mar masodszor vagyunk itt, es talalkozonk van az indiai baratainkkal. :D Ez persze nem volt eleg, meg egyszer ki kellett cselezni, mert ha az ember a tuktukosnak azt a hotelt mondja uticelul, ahol valoban meg akar szallni, akkor bejon a recepciora o is, es reszesedest ker a bevetelbol, mondvan, hogy o ajanlotta a szallot. Igy aztan mi eleve egy olyan cimet adtunk meg, ahonnan azonnal tovabballtunk gyalog. :) A tuktukosnak meg volt kepe utanunk kuldeni egy emberet kemkedni!

Megneztunk egy-ket szallot, mire vegul talaltunk egy remeknek tuno helyet, gyonyoru kilatassal a Taj Mahalra a teton levo etterembol. A szobank kicsit osszetakoltnak tunik, ugyanakkor rendezettebbnek az elodeinel. A Saniya Palace Hotelnek tagas, marvannyal boritott kozos terei vannak, egeszen izleses dekoracioval, internetkapcsolattal, mosodaszolgalattal, meg amit akarsz. (Internet persze csak akkor van, ha van aram is, ami viszont eleg problemas egesz Indiaban.)

A varos maga a feludules Varanasi utan, alig lattunk szemethalmokat, mondhatni szep tisztasag uralkodik az utcakon es a hazakban egyarant. A Taj Ganj teruleten (a Taj Mahal kozvetlen kozeleben, ahol laktunk) nincs nagy forgalom, egyelore nem zavaro a szmog sem. Nincs tul nagy zsibongas - ahogy egy varanasi emberke mondta nekunk: Agra nagyon elheto varos. (Varanasihoz kepest persze minden az.)

Jo bo reggeliben volt reszunk a teraszon, aztan elindultunk setalgatni, es vegre kiprobaltuk a human hajtasu riksat is. Elvitettuk magunkat a Sadar Bazaar nevu reszre, ami tele van apro uzletekkel, de ezek zome jobban hasonlit a modern boltokra (vagyis: modern boltok), mint Varanasiban. Sikerult vennunk egy koromlakkot, es meg aznap szep apoltta varazsoltuk faradt labainkat, ugyanis megfigyeltuk, hogy Indiaban nagyon odafigyelnek a lab tisztasagara. Sokkal jobban, mint nalunk, mert ok gyakrabban is veszik le a cipojuket, pl amikor templomba mennek.

Kis shoppingolas utan visszatertunk a hotelbe, es kezdodtek a problemak. Utolag nagyon vicces, hogy pl vacsinal a francia hagymalevesemet valami elkepesztoen gusztustalan tojashabbal a tetejen hoztak ki, amitol elegge visszariadtam; vegul hoztak egy sima hagymalevest. Lehet, hogy csak en nem tudtam, hogy a franciak ilyesmit muvelnek szegeny levessel?? (En tejszinnel ismerem a receptet.) Egyebkent jol foznek, a paneer pakora szuper!

Ez persze meg semmi. Este, mikor le akartunk fekudni, eszrevettuk, hogy a szomszedok (nem a hotelben, hanem a szemkozti lakohaz udvaran) irdatlanul kiabalnak, raadasul alapjaraton, gondolom, igy szoktak beszelgetni. Kozben szemetet egettek az udvaron, aminek a fustje beszallt hozzank. Ehhez tudni kell, hogy a szobank fala egy vekony gipszkarton volt, laza ketcentis resekkel itt-ott. Tehat tiszta fust lett minden, kozben nem volt melegviz (ezt mar megszoktuk, csak jol mutat a felsorolasban :), a fulunk mellett harsogtak ejfelkor, ja, es ami a legdurvabb: majmok ugraltak, kaparasztak a fejunk felett, kis szobank palatetojen, raztak az ablakracsot, probaltak bejonni... Lementunk szolni a portan, hogy probaljanak tenni valamit, es azt hiszem, a srac szolt a szomszedoknak, mert ezutan mar csak a majmok zajongtak. Ehhez kepest tok jol aludtunk, egeszen hajnali 6-ig, amikor kelni kellett, mert vart a Taj Mahal!!

Jajj, nagyon sok minden tortent az elmult ket napon! Van egy fuzetem, olyan naploszeru, amikor aramszunet van, vagy csak nincs kedvem netezni, ebbe irom le a gondolataimat. Mara 8 oldalnyi gyult fel, es most sem gepelhetem be, mert mar csak ket orank van Varanasira, es meg el akarunk menni egy peksegbe kajat szerezni az utra. Ugyanis este 6-kor indul a vonatunk Agraba!

Anyut sem akarom nagyon megvaratni, ezert most nem folytatom a sztorit ott, ahol abbahagytam - kesobb potoljuk mindketten!

Sok puszi addig is!! :)

---

No akkor itt vagyok megint, mostanra joval tobb, mint 8 oldal van a fuzetben, szoval ez hosszu lesz. :)

Sarnathi kirandulas

Penteken a Varanasitol alig 10 km-re levo Sarnathot latogattuk meg, azt a helyet, ahol Buddha eloszor forgatta meg a Tan Kereket: ahol elkezdett tanitani.

A kis varoskaban szinte minden buddhista orszag kepviselteti magat sajat templommal es kolostorral, es mindenfele szerzetesek altal vezetett zarandok-csoportokat latni. En amugy is nagyon kedvelem a buddhista szerzeteseket, mert kedvesek, nyugodtak, erdeklodok es nyitottak a vilag dolgaira. Mindig eszreveszik, ha rajukmosolyogsz vagy koszonsz, es imadjak fotozni egymas a mobiljukkal!

Borzaszto razos uton jottunk ki Varanasibol, de az autoriksas kellemetlensegek azonnal elszalltak, mikor beleptunk az egyik kozponti templom, a Mulagandha Kuti Vihar kertjebe. Korbesetalva a szep epuletet eszrevettunk egy kizarolag feher ruhas idos nokbol allo csoportot a templom toveben ucsorogni. Az egyikuk, aki irto oreg lehetett, de legalabb annyira mosolygos, hellyel kinal;t minket a pledjen. Levettuk a ciponket (ahogy minden buddhista a szent helyeken), letelepedtunk melle, es csak ekkor vettuk eszre, hogy egy csoportos meditacio kellos kozepen ulunk. Nagyon megnyugtato volt, bar semmit nem ertettunk abbol, amit a meditacio vezetoje mondott. Az biztos, hogy indiai zarandokok voltak, de nem tudom, milyen messzirol johettek. Mindenesetre egy ideig piszeltunk veluk, aztan megkoszontuk es halkan tovabballtunk - a nenik meg egy ideig mosolyogva integettek.

Setalgattunk a parkban, am a kozeli Szarvasligetbe nem sikerult bemennunk, mert pentekenkent zarva van. Ezt nagyon sajnaltam, mert reszben ez a liget adott otthont a buddhizmus szuletesenek, tele van szarvasokkal (de tenyleg! a keritesen at meg etettuk is oket!), es amugy is elegge hianyzik a tiszta levego es a zold terulet Varanasiban.

A parkot elhagyva besetaltunk a Mahabodhi Society konyvtaraba, ahol egesz szep gyujtemenyt halmoztak fel buddhista irodalombol foleg szanszkrit es angol nyelven, de talaltam Sziami Tripitakat es Encyclopedia Britannicat is.

Meglatogattunk egy Dzsainista templomot, ami egy kicsit kilogott a sorbol a sok buddhista kozott.

Az egyik kedvenc helyem egy pici muhely volt, ahol thangkakat keszitettek es arusitottak tibeti sracok, de mint csodaszep mutargyakat, kiallitaskent is meg lehetett tekinteni oket. Egyertelmu volt, hogy nem fogunk vasarolni (600-12000 rupia kozott voltak az arak), de igy is nagyon reszletesen vegigmutogatta oket az egyik fiu. A thangka egyebkent buddhista tekercskepet jelent, amely leggyakrabban egy istenseget, Buddhat, Buddha eletet, egy mandalat vagy a letkereket abrazolja.

Meglatogattuk egy reges-regi kolostor romjait, melyeket egy gyonyoruen karbantartott - es nem szemetes - park vesz korul. Ugyanitt talalhato a 34 meteres Dhamekh Sztupa, ami nagyon impressziv hatasu, es azt a helyet jeloli, ahol Buddha az elso beszedet tartotta; valamint Ashoka oszlopanak a maradvanyai brahmi irasos vesettel. Ashoka egy hatalmas eszak-indiai kiraly volt, aki rendkivuli modon tamogatta a buddhizmust, annyira, hogy feltekennye tette vele a feleseget. Az asszony begurult, es kivagatta a bodhgayai bodhi fat, azt, amely alatt Buddha megvilagosodott. Szeremcsenkre a kiralyi par lanya egy hajtast elvitt Sri Lankara, ahol elultettek, es gondosan nevelgettek. Ennek a fanak a leszarmazottjat vegul visszahoztak Eszak-Indiaba, egeszen pontosan oda, ahol ezen a napon voltunk, Sarnathba. 1931 ota a Szarvasligetben eldegel a fa - emiatt is sajnalom, hogy nem tudtunk bemenni.

Meglatogattuk viszont a thai templomot, ahol epp szerzetesek tartottak eszmecseret, aztan elindultunk a tibeti kolostor fele. Eddigi indiai tartozkodasunk soran a tibeti kolostorok lettek a kedvenc helyeink, es most sem csalodtunk. A sarnathi peldany nem tul diszes, de igy is szep, lehet forgatni a kicsi es nagy imamalmokat es korbesetalni a sztupat. Eleg keson ertunk oda, igy az imaterem mar zarva volt. Kar lett volna kihagyni, ugyhogy kerestem egy szerzetest, es megkertem, hogy nyissa ki, ugy szeretnenk latni! Aranyos volt, beleegyezett, de szolt, hogy aramszunet van, igy nem sokat fogunk latni. Talan pont ettol volt olyan misztikus, hiszen odabent egy 6 meteres ulo Buddha fogadott minket, a felhomalyba burkolozva. A szerzetes mobiljanak a fenye mellett irtunk a vendegkonyvbe, es persze adakoztunk is.

Sotetben indultunk vissza Varanasiba - szinte vaksotetben, mert aram meg mindig nem volt.

A vacsi megint pazar volt, paneer koftat ettem (sajt es tort krumpli osszegyurva, kisutve es fuszeres szosszal leontve), de sajnos ittam hozza egy lassit (sos joghurtitalt), amitol elkezdett rosszalkodni a gyomrom, szerezve egy eleg kellemetlen estet, raadasul aramszunetben eleg sotet volt a furdoszoba...

Varanasi templomai

A kovetkezo nap irto neheten kezdodott. Anyu es en is kuzdottunk a jo kozerzetert, alig mertunk enni valamit, nehogy baj legyen. Jol begyogyszereztem magam, biztos-ami-biztos alapon. Delben sikerult felkecmeregnunk a teraszra, reggeli utan viszont meg vagy harom oran at doglottunk hol itt, hol ott a hotel kulonbozo reszein. Egyebkent erre a napra egy bodhgayai kirandulast terveztunk, de a korulmenyek nem tettek lehetove. Mindketten nagyon sajnaltuk, ugyanis Bodhgaya is legalabb olyan fontos es erdekes buddhista zarandokhely, mint Sarnath.

Fel negykor vegul elszantuk magunkat, es Suresh vezetesevel bevagodtunk az Old Townba, hogy megnezzunk nehany olyan helyet, ahova magunktiol biztosan nem vetodtunk volna el. Utkozben vezetonk meselt a varosrol es a templomokrol, es segitett kisse arnyaltabb kepet kialakitani Varanasirol. Sikerult egeszen megkedvelnunk a helyet, a kezdeti nehezsegek ellenere is. Suresh sajat magarol is meselt, pontosabban mi kerdezgettuk, ami szerintem jolesett neki. Itt szuletett Varanasiban, de 16 evesen Kolkataba (=Kalkuttaba) koltozott. A brahminok kasztjaba, vagyis a legmagasabb korokbe tartozik, de ahelyett, hogy a vallassal kapcsolatos hivatast valasztotta volna, inkabb kulfoldiekkel kezdett foglalkozni, mikor visszajott Kolkatabol. Allitasa szerint igy valora valhatott dedelgetett alma, "sweet dreamje", hogy bemutathassa India gazdag kulturajat a messzirol jott idegeneknek.

Eloszor elvezetett minket Sankhta templomaba, amelynek belso udvarat egy hatalmas fa arnyekolja (Varanasi kb 2 db faja kozul az egyik). Kovetkezett az Annapurna szentely, majd Vishnu es Lakshmi temploma, ahova - ha jol emlekszem - a szegenyek jarnak imadkozni. Elkepesztoen diszes volt, de kivetelesen nem izlestelenul. Sok-sok apro dombormu boritotta azt a jellegzetes, suveg alaku tornyat. A szentely mogott szep arkados terasz huzodott, ekkor vettem csak eszre, hogy kozvetlenul a Ganga-parton vagyunk.

Negyedik allomasunk a Kalbhairaw temple volt, ahova be se mentunk, akkora tomeg tolongott a bejaratnal (nem turistak, csak hivok). Mint megtudtuk, a varos 7 korzetbol all, melyek kozul az elso az Old Town kicsi ajtajaival es faragott ko ajtofelfaival. A korzetek hatarain orkent all 1-1 kis szentely, de van egy, amelyik a fonok koztuk, es mi epp itt voltunk. Ez a hely pedig igen nagy jelentoseggel bir: ha egy hindu Varanasiba akar koltozni, ide jon engedelyt kerni az egiektol. Akar megkapja, akar nem, azt a lelkeben fogja erezni.

Utolso (elotti) allomasunk egy ujabbnak tuno, de hatalmas es gyonyoruen diszitett templom volt, a Swamy Narayan Temple. Itt mindenfele istennek allnak szobrai (csak ezeket nem szabad fotozni, amugy minden mast igen), kozepen, a kupola alatt asszonyok ultek es dalolgattak. A tura nem itt ert veget, hanem egy selyemuzletben, ahova Suresh valoszinuleg nemi reszesedesert vitt minket. De nem is baj, mert vegignezegetve a kelmeket rajottunk, hogy korabban az itteni ar otodeert vasaroltunk pontosan ugyanilyen peldanyokat!

Megeheztunk, de gyomorbantalmaink miatt mindketten jobban kivantuk az europai eteleket, igy beultunk a Brown Bread Bakery-be, ami direkt nyugati turistakra specializalodott. Az etlap tele van finomabbnal finomabb (es dragabbnal dragabb) sajtokkal, pekaruval, olasz es hagyomanyos kontinentalis fogasokkal, persze a szokasos indiai menu mellett. Anyu minestronet evett, en meg paradicsomos spagettit parmezannal - ritka jo volt mindketto! Igaz, hogy ez a vendeglo eleg draga, de a bevetel egy resze a Learn for Life Society-nek megy, akik helyi noknek segitenek munkat es igy megelhetest biztositani.

Vacsi utan nem birtunk ellenallni az arusoknak - elkezdtunk vadul shoppingolni. Az utolso boltban irto sokaig probalgattam a gatyakat, mindenaron akartam venni egyet, mert a szoknyam tul rovidnek bizonyult az itteni normakhoz kepest. Sikerrel jartam, bar a kivalasztott nacit at kellett szabni egy kicsit. Ezek a boltok ugy mukodnek, hogy korbe-korbe lognak a ruhak, kozepen pedig van egy szeles matrac, ezen ucsorgunk valogatas kozben (shoes off!). Kivalasztod, ami tetszik, es egy elfuggonyzott reszben felprobalod, majd megmutatod, hol kell igazitani. Erre a celra van egy kulon emberke, aki nemi aproert az utcan allo varrogepevel elvegzi az igazitast. Es ekkor jon a durva es hosszantarto alkudozas, amiben egesz profik lettunk mostanra. Persze oket sem kell felteni, nagyon ugyesek: most csak egy gatyat akartam venni, de ketto lett belole, plusz ket csodaszep felso! :)

Mar ket napja Varanasiban vagyunk, amirol egeszen mas elkepzeleseink voltak, mint ami vegul fogadott minket. Azt hittuk, hogy majd tomeny spiritualitas ovez mindent, de legfokepp az ovarost a Ganga (=Gangesz) partjan. Az elmeny valoban tomeny, de sajnos mar reg nem arrol szol, mint egykor regen.

Persze mindez csak az en velemenyem, es tok jo, ha valakit megis elkap az itteni hangulat, de azt kell hogy mondjam, nekem csalodas ez a varos. Meg jo, hogy nem tegnap irtam, mert akkor tenyleg semmi, de semmi jot nem tudtam volna mondani, mara viszont szerencsere begyujtottunk nehany jo elmenyt is. Kezdem a rosszabbakkal:

Mindenhol hihetetlenul le akarnak huzni. Irto nehez ugy szent helyeket, templomokat es halottegetest latogatni, hogy kozben szazaval rohannak meg a kepeslaparusok vagy a csonakot ajanlgato ferfiak. Igen, fokent a ferfiakkal van a gond, kevesen vannak, akik kedvesek (persze akad azert), de este 7-8 utan ki se merunk menni az utcara nokent, mert csak pasikkal van tele minden. Az arusokat is le lehet azert razni, de nem egyszeru; hasonlo a helyzet a riksasokkal, ha egy kicsit is bizonytalannak latnak, nem hagynak beken.

Biciklis riksaval egyebkent ket ok miatt nem szoktunk kozlekedni: az egyik, hogy magas/szeles europaikent egyszeruen nem ferunk el rajta. :) A masik, hogy dobbenetes szmog van az egesz varosban, igy jobban jar az ember, ha egy kicsit kiabranditobb modon autoriksaval (=tuktukkal) kozlekedik. Gyalog eleg nagyok a tavolsagok, es szinten problema a szmog, na meg persze az oruletes forgalom, amit azert egy tuktukbol szemlelve meg elvezni is lehet! Am ha az ember gyalog van, pl a sikatorokban, ahova elvileg nem fernek be jarmuvek, akkor is nagyon kell vigyazni, mert a helyiek kepesek motorral vegigzuzni a szuk kis utcakon, millimeterekre a labujjainktol. A biciklistak kevesbe ijesztoek es kevesbe zavaroak, de sajnos tegnap egy nekiment Anyunak (nem kell aggodni, mar nem is erzi). Szoval oda kell figyelni.

Es vegul, ami talan a legkiabranditobb (bar egyeb indiai helyekre ugyanugy jellemzo): az irtozatos nagy mocsok. Egyreszt az utcakon, ahol emberi es allati maradvanyok keverednek, vagyis a muanyag-papir-bio szemetek es a szent tehenek hatalmas lepenyei. Masreszt sajnos a Ganga vize is piszkos, nemcsak szemmel lathatoan, de szakemberek altal is kimutatva. Allitolag 3000-szer (!!!!!) tobb bakterium el benne, mint az emberi furdesre alkalmas vizekben - a helyiek megis naponta megmartoznak benne. Egy indiai tudos mar a hetvenes evek ota kuzd azert, hogy valamilyen viztisztito modszerrel javitsanak a helyzeten, de eddig nem ert el nagy valtozast.

Akkor most jojjenek a pozitiv dolgok, hogy megse fessek ilyen zord kepet Varanasirol:

Ha mar a szent szarral boritott utcak nem tetszenek, annak megis van nemi baja (bocs, nincs ekezetem, nem "nemi bajrol", mondjuk szifiliszrol van szo, hanem "ne'mi ba'jrol" :)... szoval annak van ne'mi ba'ja, hogy a sikatorok is tele vannak szent tehenekkel, akik gyakran keresztbe allnak, elzarva az utat elolunk. :)

Vannak masok is, akiket nagyon megszerettem (nem csak itt Varanasiban), a nok es a kisgyerekek. Ok a legtobb esetben nagyon kedvesek, ha te is mosolyogsz rajuk es baratsagos vagy. A tegnapi amokfutasunk a sikatorokban is ugy ert veget, hogy egy kisiskolas fiu megmutatta az utat, aztan bevart minket a biciklijevel a kovetkezo saroknal, nehogy eltevedjunk. Gyonyoruen beszelt angolul, es latszott, hogy tenyleg segiteni akar. A nok pedig estere sajnos eltunnek az utcarol, de reggel, a hajnali mosakodas utan csapatokban ulnek a Ganga-parton, es meselnek egymasnak, valoszinuleg szent torteneteket, mert amig egy mesel, a tobbiek a kis kegytargyakat diszitgetik. Erdeklodoek is, de nem olyan eroszakosan, mint a ferfiak.

Ma hajnalban csonakazni voltunk a Gangan, mert kb 6-tol 7-ig, mikor keleten elobukkan a nap, az egesz varos lemegy a partra megmartozni a vizben. Szerintem ez a legtobb esetben tenyleg hiteles, es egyben kozossegi esemeny is nekik, de azert az nagyon kiabrandito volt, ahogy egy flottanyi ladik nyugati turistakkal megpakolva vegigsiklott a part menten, es a helyiek szakralis tevekenyseget ezren fotoztak-videoztak. Persze nekem sincs jogom erre panaszkodni, mert ott ultem az egyik csonakban, es fotoztam is egyet-kettot, de olyan munek ereztem ettol az egeszet. Sajnos csak haromnegyed oras volt az ut, a napfelkelte viszont gyonyoru volt!

Ezt kovetoen kicsit visszadoltunk aludni, aztan ugy bereggeliztunk, hogy szegeny Anyu ettol kezdve eleg rosszul erezte magat, felfordult a gyomra. Azert nem akartunk egesz nap otthon maradni, inkabb kikocsikaztunk az egyetemi campusra. A Benares Hindu University a helyiek allitasa szerint a legnagyobb azsiai egyetem, de az biztos, hogy valoban regota hires a varos magas szinvonalu oktatasarol. Az egyetem terulete hatalmas, es sokkal bekesebb, mint a belvaros. Szep nagy fak ovezik a sugarutakat, es az is nemikepp megnyugtato, hogy egyetemistakkal van tele, nem koldusokkal vagy arusokkal. Mindenki nagyon helyes volt, es eleg vidam is, valoszinuleg epp vege lett a tanitasnak. A campuson kapott helyet a Bharat Kala Bhavan nevu muzeum, ahol szep es erdekes gyujtemenyt lattunk regi keziratokbol, szobrokbol es miniaturakbol. Megnyugtato hangulata volt, akarcsak a New Vishwanath templomnak, ahova ezutan mentunk. Nagyon tetszett, hogy az epulet kozponti reszeben a szelso szentelyekkel ellentetben (melyeket emberalaku isteneknek szenteltek) egy hatalmas lingam allt (absztrakt abrazolasa egyszerre a ferfi es noi nemi szervnek).

Miutan ettem egy jo friss chowmeint az egyik bufeben, fogtunk egy autoriksat, es elhuztunk a Majomtemplomba (Sankat Mochan Temple). Itt tulajdonkeppen a legerdekesebb az volt, hogy a teplom kertje tele van majmokkal, de ezt leszamitva nem volt tul nagy hatassal rank. (Ja, az egyik majom majdnem lepisilt egy farol, a labamra ment belole egy keves..:) Erdekes volt latni a sok embert imadkozni es egyutt mulatni az idot, de eleg hamar tovabballtunk. Az elozo taxisunk megvart - sot onjelolt guide-kent vezetett a templomban -, de tul sok penzt kert a kovetkezo fuvarert. Gyorsan megkerdeztunk mast is, es erdekes modon ekkor megis hajlando volt kevesebbert elvinni minket. :) Ezt egyebkent egyre jobban elvezem. Megvan a trukkje, hogy hogyan lehet lealkudni a dolgokat, es hatarozottan erzem, hogy mukodik nalam is! :D

Szoval elvitettuk magunkat a Kedar Ghatig. Nehany szo a ghatakrol: a Ganga partjan szinte vegig lepcsok, hindiul ghatak huzodnak, es olyan 30-50 meterenkent elvileg uj kezdodik (nekem meg nem sikerult felfedeznem, hol er veget az egyik es kezdodik a masik). Ket fo ghat van, ahol nagy unnepseg szokott lenni hajnalban es este, Az egyik a Kedar Ghat, ide tartottunk most eppen. Amint megerkeztunk, felfogadtunk egy csonakost, persze nemi alkudozas utan, es elvitettuk magunkat a szallasunkhoz legkozelebb eso ghatra. Ut kozben lattuk az esti bulit a parton, es mecseseket is bocsatottunk a vizre, mert olyan szepek.

A hozzank legkozelebbi ghat a Manikarnika nevet viseli. Mara osszesen ket olyan ghat maradt, ahol halottakat egetnek, ez az egyik. Itt csak faval, hagyomanyos modon vegzik a szertartast, mig a masikon (Harishchandra Ghat) mar van elekrtomos hamvasztohely is. A halottegetes egyreszt nagyon koltseges (400 kg fa kell egyetlen testhez!), masreszt nagyon osszetett folyamat. Noi csaladtagok egyaltalan nem vehetnek reszt rajta, ok otthon varakoznak. A ferfiak kozul az elhunyt nagyobbik fia az, aki meggyujtja a maglyat, miutan a feldiszitett es bebugyolalt halottat bemartottak a Gangaba. O (a nagyobb fiu) ilyenkor feher ruhat olt, es 10 napig nem erintkezik a csaladtagokkal. O es a tobbi ferfi is kopaszra nyiratja a fejet. 14 vagy 17 nap mulva (csaladonkent valtozo a szokas) unnepseget tartanak otthon, es ha jol ertettem, ezzel zarul le az egesz.

A halottegetest nem szabad fotozni/videozni, ezt mi rendesen be is tartjuk, mert nem akarunk kellemetlen helyzetbe kerulni. Egyszerre akar 10 testet is tudnak egetni, kulon-kulon maglyakon. A szallodank tetejerol egyebkent majdnem ralatni a ghatra, es amugy is nagyon szep a kilatas es jo a konyha, ezert eleg sok idot toltunk a tetoteraszon. Estenkent elo zene is van, szoval egeszen szuper. A vendeghaz egyik fonoke lehet, aki folyton programokat ajanlgat a lakoknak. Sureshnek hivjak, es nagyon kedves, intelligens pasi, sokat beszelgettunk mar vele, segitett atlatni a helyi viszonyokat. Vele mentunk ki tegnap az allomasra is, hogy megvegyuk a tovabbi vonatjegyeket. Ez eleg nehezen ment, es kozben raparaztam arra is, hogy Anyu eltunt (kiment penzt felvenni egy atm-hez). Persze valojaban nem esett baja, csak en ijedtem meg. Ezen az uton mutatta meg Suresh azt is, hogyan erdemes gyalogoskent kozlekedni a forgalomban. Hatarozottan, de lassan kell haladni, a kezunket kicsit eltartva magunktol, es jelezve a jarmuveknek, hogy mi is itt vagyunk. Ez a redszer is - mint minden Indiaban - igencsak kaotikus, de ugy tunik, mukodokepes.

Teljesen kaotikus minden azota, hogy elhagytuk a kedves Darjeelinget. Igaz, hogy az utolso esten vegre melyen es jol aludtam, megse volt eleg energiam, hogy mosolyogva csinaljam vegig a kovetkezo napot.

Reggel meg osszepakoltuk a maradekot, es elindultunk a taxiallomas fele. A kedvenc - noha hosszabb - utcainkon meneteltunk vegig a cuccokkal, hogy utkozben el tudjunk koszonni nehany kedves ismerostol, mint pl a cyber cafes pasi, Sonamek vagy az a trafikos bacsi, akivel soha egy szot se valtottunk, de minden egyes este joejt kivant, mikor elsetaltunk elotte.

Leerve a taxisokhoz eliranyitottak egy shared (megosztott) jeephez, amiben hatul meg volt 2 hely oldalvast, egymassal szemben. Pontosabban a mi fogalmaink szerint volt az 2, szerintuk viszont 4! Elkezdodott hat az alkudozas, hogy mennyiert adnak oda nekunk az egeszet, hogy kenyelmesen utazhassunk. A normal ar fejenkent 90 lenne, ezert 360 helyett probaltunk kicsikarni egy 330-at, de a nagy kozos kacagasok ellenere sem tagitottak a 350-tol. Vegul sztornoztuk az egeszet, es beengedtunk magunk melle egy csendes japan fiut es egy nagyon intelligens indiai pasit, akivel az egesz utat vegigbeszelgettuk. Ez volt a szerencsenk, ugyanis a soforrel NJP vegallomasban egyeztunk meg, de vegul csak Siliguriig vitte az egesz bandat, es itt at kellett szallnunk autoriksara. Anyu nagyon ideges lett ettol, en viszont egyelore elveztem a helyzetet, ehhez kepest Darjeeling majdhogynem unalmasnak tunt. Indiai utitarsunk szerezte nekunk az autoriksat, es amugy is mindenben segitett. Cserebe megigertuk, hogy ha hazaertunk, irunk neki. :)

Szoval vegre eljutottunk NJP-be. Az allomason elobb a restibe, majd az upper class waiting roomba feszkeltuk be magunkat, es vartunk. Es vartunk, vartunk, vartunk.

Vartunk.

Es meg egy kicsit vartunk.

A vonat ket oras kesessel futott be, es miutan felkaszalodtunk ra, meg vagy 40 percig nem indult el. Egy csoppet idegesek voltunk mindketten... Vonatunk a North-East Express nevre hallgat, jegyet pedig 3AC-re sikerult vennunk, ami alig olcsobb, mint a 2AC, megis sokkal-sokkal kenyelmetlenebb. Egy "kupeban" nem negyen, hanem hatan vagyunk, es nincsenek elvalaszto fuggonyok, se eleg hely a rengeteg csomagnak. De ez meg mind rendben is lenne, am nem kapunk sem enni, sem inni ingyen, csak a fel-le rohangalo arusoktol vehetunk. Beprobalkoztunk egy ilyen kajaval, de eleg gyer volt, a nagy reszet kidobtuk. Valojaban a 2AC mar csak emiatt is jobban megeri: ha osszeadnank, hogy mennyibe kerul az ottani ellatas, biztosan nagyobb osszeg jonne ki, mint a ket jegy kulonbsege. Na jo, ennyit errol, valojaban mostanra, hogy sikerult lefekudnom a kozepso agyamra, mar kezdem egeszen elvezni a helyzetet, bar a sok varakozas miatt korabban eleg nyugos voltam.

[ Mindezt lefekves elott irtam. A kovetkezo mar a mai sztori: ]

Nagy nehezen eltelt az ejszaka is. Megint alig ment az alvas, reggel 6-kor pedig beindult az elet: percenkent jottek az arusok kiabalva, es kozben a vonat "minden allomason es megallohelyen megallt" (es persze vart egy csomot egyhelyben). Ilyenkor felengedtek a koldusokat es a helyi arusokat is, legnagyobb oromunkre. A neni, akivel szemben ultunk, eleinte roppant bosszantonak tunt, mert a lehetosegekhez kepest tulsagosan elterpeszkedett, nem hagyva helyet masoknak. Aztan kesobb rajottunk, hogy valojaban o is szenved a korulmenyektol, es nincs vele semmi gond, sot! Egyre jobban megkedveltem, kedves volt, es nem csak azert, mert allandoan kinalgatott az elemozsiajabol. Tulajdonkeppen az emberek egytol egyig nagyon helyesek (kiveve, aki epp le akar huzni). Meg a Darjeelingbol vezeto uton is, mikor megalltunk egy bufenel pihenni, a mar emlitett indiai utitarsunk meghivott minket egy udcsire, es mosolyogva hozzatette, hogy Indiaban a vendegeket istenekkent szokas kezelni. A ficko egyebkent katona volt, es a sereggel beutazta a fel vilagot. Kesobb a vasutallomason ucsorogtunk a restiben, mikor leult velunk szembe egy hazaspar. Amint kihoztak a rendelesuket, megkinaltak egy darabbal belole. Dalbol (itt most sargaborsot jelent), gyomberbol es fuszerekbol keszult fasirtszeruseg volt kokuszos chutney-val. Nagyon jol esett, a gesztus is.

Ilyenkor mindig megkerdezik, honnan jottunk es merre megyunk eppen, aztan altalaban vege is a beszelgetesnek, es mosolyogva elkoszonunk. Mar raszoktunk, hogy elobb mondjuk Europat, Magyarorszagot ugyanis alig ismeri valaki. Sokan nevetgelnek azon, hogy a "Hungary" majdnem "hungry", foleg a pincerek, akikkel tenyleg ehesen szokas talakozni. :)

Most epp delelott fel 11 van, 7-re kellett volna megerkeznunk Mughal Sarai-ba, Varanasi melle, de most meg Patnat se ertuk el. Allitolag 5 oras kesesben vagyunk, de szerintem lesz az 6, esetleg 7 is. Egy allomason rostokolunk mar vagy fel oraja, es ki tudja, meg meddig. Az elobb befutott, a szomszed vaganyra egy vonat, ami tenyleg zsufolasig tele volt, az ajtokon logtak ki az emberek, es az ablakokon nem volt uveg, csak valami fem redony. Kezdem ugy erezni, hogy a mi nyomorgasunk hihetetlen luxusnak szamit itt - egyre jobb szinben tunik fel nekem ez a 3AC.

[ Es most a real time osszegzes Varanasibol: ]

... Vonatunk 5-re meltoztatott becsuszni a mughal sarai allomasra, csekely 10 oras kesessel. A fentieket meg a vonaton irtam, es onnantol kezdve nem is tortent semmi emlitesre melto, kiveve, hogy mindenki minket etetett, hoztak a papayat (ebbol az egybol nem mertunk enni), megosztottak velunk a hazi keszitesu finomsagaikat, es talan ezert, talan a kozos nehezkes utazas miatt, egyre otthonosabban ereztem magam, es egyre inkabb elszallt az idegessegem a keses miatt. Egy ideig teljesen rezignalt allapotban ucsorogtem, neha dumcsiztunk egy picit a tobbiekkel, majd a vegen egesz jo hangulatban valtunk el, megkoszonve a kedvesseguket.

Mughal Saraiban gyorsan fogtunk egy taxit (normal autot, nem tuktukot, mert vegre gyorsan akartunk haladni), es egy rettento szmogos-piszkos uton elrobogtunk Varanasiba. Itt egesz siman megtalaltuk a szallast, ami Daniek ajanlottak. Addig-addig gyozkodtem a sracot, hogy kiadta nekunk ugyanazt a szobat, amiben ok laktak, es aminek VAN ablaka (ketto is!) es erkelye. Remek a kilatas a Gangara, es pont az egyik halottegeto hely mellett van a szallo. A tetoterasz egy etterem, itt az elobb jol bevacsiztunk, most pedig megyunk kipihenni a faradalmakat.

Na akkor itt a teljes nap, hogy legyen mire irigykedni: (amugy nem irnek ilyen reszletesen, de bizonyos okoknal fogva ma rengeteg idom volt irogatni a jegyzetfuzetembe... errol majd kesobb)

Szuper vasarnapunk volt, rengeteg uj elmennyel gazdagodtunk, pedig azt hittuk, mar mindent lattunk Darjeelingbol. Reggel randink volt a varanasivarangyai blog szereploivel, ok ket magyar srac, Dani es Marton, akik szeptember ota jarjak Indiat. Anyu hetek ota olvassa a blogjukat, en pedig egeszen mashonnan, meg az egyetemrol ismerem Danit, ami szamara meglepetes volt, mert en csak egy kedves kozos ismerostol hallottam, hogy ok is itt utazgatnak. Szoval volt nagy meglepodes, foleg mikor kesobb tovabbi kozos ismerosokre derult feny. Na, erre most teljesen jogos elsutni a kozhelyet, hogy milyen kicsi a vilag!! :D

Semmi konkret tervunk nem volt, bar en meg nagyon szivesen meglatogattam volna egy kolostort. Ugy alakult, hogy egesz nap egyutt maszkaltunk a fiukkal, eloszor visszamasztunk az Observatory Hillre a hindu-buddhista szentelyekhez, ahol most - a tegnapival ellentetben - oriasi tomeg volt, a legtobben nem turisztikai cellal jottek, hanem valodi hivok voltak. Megneztuk az elozo nap kihagyott barlangot is, ahol egy apro hindu bacsitol ismet kaptam tikat. Nem sajnalta tolem a piros festeket; kesobb elfeledkeztem rola, es allandoan elkentem a homlokomon...

A fiuk kitalaltak, hogy menjunk el a North Pointra, a varos eszaki csucskebe, ahonnan elvileg egy kabinos libego vezet a szomszed faluba meg vissza. Kulonosen tiszta idonk volt, remekul latszottak a Himalaja vonulatai kozepen a Kanchendzongaval, ezert nekem is nagy kedvem volt libegni. Sajnos odaerve szembesultunk vele, hogy egy 5 evvel ezelotti durva (ertsd halalos) baleset miatt nem mukodik.

Ugy gondoltam, megse kene kihagyni azt a kolostort, es a tobbieket is raporgettem a dologra. Kicsit hosszu, de egyenes ut vezet a varos masik szelen talalhato Mak-Dhog kolostorhoz, alias Aloobari Monastery-hez (Aloobari a varosresz neve).

A kolostor korul eleg sok auto parkolt, hirtelen azt hittem, ilyen nagy a turistaforgalom. Aztan mikor lattam, hogy az udvar helyiekkel van tele, gyanussa valt, hogy itt masrol van szo. Rogton ki is derult: egy temetesre pottyantunk be. Az elhunyt egy fiatal taxis volt (ha jol ertettem), es az also piacon szerzett mergezesbe halt bele. A batyja volt, aki beinvitalt minket elobb az also, ures imaterembe, majd az emeletibe, ahol epp a szertartas zajlott. Kb nyolc szerzetes es ugyanennyi csaladtag vett reszt rajta, na meg mi a hatterben. Martonnak annyira nem jott be, ugyhogy o nem jott be :) Fotozni es videozni nem lehetett, de annyira nem is akartam, elegge elkapott a hangulat, jobb volt csak figyelni az esemenyeket. A csaladtagok kozepen ultek egy szonyegen, ahova kesobb minket is hivtak, hogy ne fazzunk fel a hideg padlon. A szerzetesek a terem ket szelen ultek sorban, mindegyiknel volt egy-ket hangszer, kiveve a szertartasvezetot, aki egy konyvbol recitalt, es egy fiatal szerzetest, aki az aldozati etkeket (koztuk egy zacsko chipset :) ajanlotta fel Buddhanak es Padmasambhavanak. Az enekszeru recitalast zenevel kisertek a tobbiek, es neha ok is beszalltak a mormolasba. Harom ilyen etapot neztunk vegig, hihetetlen volt, kar, hogy csak egy-egy szot ertettem belole. Ebben a felso teremben kozepen allt egy hatalmas Padmasambhava szobor, a jobbjan Taraval, baljan pedig egy kek testu tanvedovel. Az also terem fo figuraja az 1000 karu Avalokitesvara volt. Ez a kolostor allitolag Darjeeling masodik legregebbi kolostora, es a nyingmapa rend 26 szerzetese tartozik hozza. A szerzetesek nem bent laknak, hanem a kornyeken, mivel ok nem fogadtak colibatust, es a legtobbjuknek van felesege, csaladja.

A szertartasrol teljes ahitatban jottunk ki, nem is gondoltuk, hogy meg egy hasonloan katartikus elmeny erhet, mikor az elhunyt testvere meghivott minket a halotti torra. Kovettuk ot keresztul-kasul az epuleten, erintve a konyhat, ahol helyes tibeti emberkek foztek hatalmas adagokat, es a hatso udvart, ahol a nok mosogattak. Vegul elerkeztunk egy terembe, ahol rengetegen ucsorogtek, ettek es beszelgettek, kedves, oldott hangulatban. Azonnal a kezunkbe nyomtak 1-1 tanyert, es megpakoltak kulonfele zoldseges finomsagokkal, gozolt kenyerrel, levessel es edesseggel. Annyra termeszetesen viselkedtek, hogy egyaltalan nem ereztem ugy, mintha zavarnank. Kaptunk edes tejes teat is, aztan bokezuen adakoztunk az also imateremben. Testileg-lelkileg feltoltodve indultunk vissza a varosba.

Beultunk a Fiestaba egy atmelegito teara (veletlenul pont 5 ora volt), es kozben azt vettuk eszre, hogy a foteren levo szinpadot tomeg ovezi (foleg gimisek), fent pedig egy helyi metal banda kezd hangolni. Elkepeszto, metal koncert Darjeelingben, a szent hegyek arnyekaban!! :D A fiuk vettek is egy uveg sort, mert anelkul nem is lehet igazi koncerthangulat, de csak papirzacskoba csomagolva ihattak meg. Egy sor egyebkent kb nyolcszor tobbe kerul itteni viszonyok szerint, mint otthon. (Ugye, a jo oreg Balatoni vilagos 54 forintert...)

Megbeszeltuk Daniekkal, hogy egyutt vacsizunk egy thai etteremben, aztan leleptunk Anyuval felvenni nehany melegebb ruhat es kifizetni a szallast. Olyan rendes volt a szallonk recepciosa, hogy irtunk neki egy halalkodo kepeslapot, amit Anyu otthonrol hozott. Azt hiszem, o Leanyfalut kapta.

Meg beultunk egy gyors email-csekkolasra a kedvenc cyber cafenkba (szemben van a Galaxy Hotellel, ha valaki darjeelingi utat tervez a kozeljovoben, ide jojjon netezni!). A kis cafe vezetoje nagyon aranyos pasi, jol ert a gepekhez is, nala sikerult megmenekiteni Anyu kepeit. Most regi ismeroskent kinalt minket forro teaval, o pedig kapott tolunk egy magyar kepeslapot emlekbe (Sopron).

A thai vacsora fenseges volt. Anyuval elfeleztunk egy zoldseges sult tesztat, a sracok egy-egy levest ettek, de a vegere mindenki mindenbe belekostolt. Koccintottunk egy kis ginnel (ha valami draga Indiaban, akkor az az alkohol), es rengeteget beszelgettunk, egeszen zarasig be nem allt a szank. :)

Nem is lehetett volna meltobban elbucsuzni a beke szigetetol, mint egy ilyen szuper nappal!

Penteken a keles nagyon nehez ugy volt, ossze is kaptunk miatta. 9-re visszamentunk abba a netcafeba, amirol mar irtam, hogy utazasi irodakent is mukodik. A jegyvasarlasbol termeszetesen nem lett semmi, ezek a sracok annyira nincsenek kepben! Eloszor megmondtak, mikorra menjunk vissza a jegyekert, de persze az adott idopontban ujabb hataridot emlegettek. Vegul mar a masnap reggelnel tartottunk, mire meguntuk a luzerkedest, es otthagytuk oket. Lementunk abba az utazasi irodaba, amit a tourist office-ban ajanlottak nekunk, es itt mar sokkal simabban ment a dolog, bar nem akarom elkiabalni. A pasi nagyon kepben volt, azonnal elkezdett intezkedni, es kezelesi koltsegkent is 200-zal kevesebbet szamolt fel, mint a fenti sracok. Adtunk neki eloleget, o pedig cserebe nagyon korrekt szamlat, igy talan nem tul naiv azt gondolnom, hogy masnapra valoban meglesz a jegyunk (egy masik varosbol rendelte meg, mert itt nem lehet kapni...). Egyebkent november 2-re szol, 3-an erunk Varanasiba a reggeli orakban, ha minden osszejon.

Na, miutan ezt letudtuk, ki akartunk picit mozdulni a szmogos varosi forgatagbol. Eltaxiztunk a mar ismert teaultetvenyre, ahol szerencsenkre epp szureteltek az asszonyok, remek fototemat szolgaltatva nekunk.

Van a varos also piaca es az ultetveny kozott egy botanikus kert (Lloyd), ahova orulten meredek ut vezet felfele, szegeny anyu nehezen birta, bar en is kapkodtam a levegot rendesen. A kert nagyon szepen rendben van tartva, es szerintem ez a varos egyetlen szemetmentes terulete. Ingyenes a belepes, ezert delutan egyre tobb egyenruhas iskolasgyerek es szerelmespar lepi el az osvenyeket. A fuszerkertben cannabist is talaltam ("local name: ganja" :), majd megneztuk a sziklakertet es az orchideas hazat.

Mivel kezdett lemenni a nap, visszamasztunk a varosba, es a foter melletti piac-szeru utcaban (aminek a vegen lakunk) kiprobaltuk az eddig csak bizalmatlanul szemlelt chowmeint, vagyis kinai sult tesztat, amit az orrunk elott egy nagy wokban piritottak es izesitettek. Nagyon megorultunk neki, mert finom volt es jo forro. Aki olcson szeretne jollakni, probalja ki, mert az utcai arusoknal csak 15 rupia, es tuti, hogy friss!

A vonatjegyes problema szerencsere megoldodott, mikor ma reggel (pontosabban a delben elfogyasztott reggeli utan) lementunk a Gupta Toursba, es teljesen korrekt modon a kezunkbe nyomtak a jegyeket. Remelem, tenyleg rendben vannak, mert nem egy modern, nyomtatott papirrol van szo, hanem ket apro, vastag papirdarabrol, ami kezzel lett kitoltve. De nem kell aggodni, mert olyasmi ez, mint nalunk otthon: a kisebb vonatallomasokon meg mindig kis feher kartonjegyet kap az ember.

Egyre rutinosabban mozgunk a varosban. Mostanra teljesen megszoktuk a jeepek es taxik allando dudalasat meg azt is, hogy 1-2 centire tolunk hajtanak el. A szmogot mar nehezebb megszokni, ha egyaltalan meg lehet, de szerencsere ez inkabb csak az also varosreszekre jellemzo. A szemethegyeken es a szukebb utcakban erosen terjengo szagokon mar nam csodalkozunk, de teny, hogy most meg csak Darjeelingben vagyunk, nem India legdurvabb reszein. Itt nagyon kis adagban kapjuk mindazt, amit Indiaval szemben negativumkent lehet felhozni, sot az emberek sokkal nyugodtabbnak tunnek, mint Delhiben (egyelore nincs mas osszehasonlitasi alapom). A nepesseg rendkivul osszetett itt, a megszokott indiai arcokon kivul mindenfelet latni: bengalit, nepalit, tibetit stb. Ez a keveredes a vallasok bekes egyutteleseben is megmutatkozik. Ma delelott pl arra ebredtunk, hogy a szobank mellett levo konferenciaterembol hangos hallelujazas jott. Kideritettuk, hogy az epulet felso emeleten egy kereszteny felekezet temploma van, bar mindez nem biztos, mert a recepcios srac eleg rosszul beszel angolul.

A delutant kulonfele szent helyek felkeresesevel toltottuk. Eloszor lesetaltunk a vasutallomas mellett levo Dirdham Temple-be, ami egy hindu templom. Mar tegnap is belebotlottunk egy hasonloba, ez egy bengali templom volt, amit a kedvunkert kinyitottak, igy korulnezhettunk benne, de a nevet sajnos nem tudom. A hindu templomok szamomra sokkal giccsesebbeknek tunnek, mint a buddhistak, de lehet, hogy csak elfogult vagyok. :)

A Dirdham kertjeben egy csapat gyerek jatszott. Az egyik kislany hosszu perceken at illegette magat nekunk, hogy fotozzuk le - keszult is nehany nagyon jo kep. A vegen nem nyujtotta a markat penzert, hanem udvariasan megkoszonte, hogy a modellunk lehetett. Ez egyebkent jellemzo az itteniekre, gyakran meg ok koszonik meg, hogy kepeket keszitunk roluk, nagyon helyesek!

A Dirdhambol visszafele eszrevettunk egy buddhista epuletet, a Bouddha Mandir - The Himalayan Buddhist Society szekhelyet. Szerencsenkre epp jott egy no, es beengedett minket, aztan magunkra hagyott nezelodni. Nem volt annyira szep, mint a kolostorok imatermei, de latszott rajta, hogy valodi, hogy ide tenyleg jarnak buddhistak meditaciora (errol ki is volt teve egy hirdetmeny), es hogy nem a turistak kedveert mukodik.

A mai utolso es egyben legszebb uticelunk a foter melletti dombon, az Observatory Hillen talalhato szentely-komplexum volt, amirol sok helyi nem is tudja, hogy letezik. A domb tetejen tobb buddhista es hindu szentely, oltar es szobor alkot valami elkepeszto hangulatu, elvarazsolt egyuttest. A hely erdekessege, hogy megszamlalhatatlanul sok imazaszlo szovi keresztul-kasul a teret, es hogy mindket vallas kovetoi egyarant szentkent tiszteli. Amikor ott voltunk, a dombra epp rault egy felho, fokozva a misztikus hangulatot. Az egyik hindu istenno, Kali szentelyeben ucsorgott egy bacsi, es mikor eszrevett, behivott magahoz. Picit beszelgettunk, majd adott a homlokomra egy tikat, vagyis aldassal kisert piros festekpottyot, es engedte, hogy meggyujtsak nehany fustolot es egy olajmecsest. Persze azert nem kellett ot felteni, kozben jol kikerdezett rola, hogy Magyarorszagon milyen valutat hasznalnak, es mennyit er egy rupia a mi penzunkben (ezek utan termeszetesen adtam neki egy kis adomanyt) :D

Egy kicsit le vagyok maradva a beszamolokkal, mert itt teljes zurzavar uralkodik az internettel kapcsolatban is. A multkor pl mindkettonk fotogepere trojai viruskak kerultek az egyik cafeban (oda nem megyunk tobbet), es azota nehezkesen tudjuk csak letolteni a kepeket. Ezenkivul ma mar egyszer ultunk vagy masfel orat egy ilyen helyen - hat nekem azalatt SEMMIT sem sikerult elinteznem. Mindossze egy levelet tudtam irni, es gyakorlatilag az oldalak puszta letoltese telt masfel oraba.. egy csoppet ideges voltam. Kepeket egyelore nem tudok feltenni. :(

Es persze nem kellene mindennap neteznunk, ezt az idot szanhatnank a varos felfedezesere is, csakhogy itt minden bezar legkesobb fel 9-kor, igy ettol kezdve tenyleg ez tunik a legjobb elfoglaltsagnak.

A tegnap reggelnel folytatom tehat, amikor kesz haditervvel indultunk el otthonrol - amit estere sikerult is teljesiteni! Az elso hely, amit meg akartunk keresni, a tibeti menekultek helyi kozpontja volt, a Tibetan Refugee Self Help Centre. Ez elegge a varos szelen talalhato, legalabb egy oran keresztul maszkaltunk fel-ala, mig odaertunk. Nem mintha eltevedtunk volna, csak azert tartott ilyen soka az ut, mert itt tenyleg nincs egyetlen vizszintes utca sem, szo szerint fel es ala kellett kanyarogni. Mehettunk volna jeeppel is, de ez nekem jobban tetszett, igy lathattuk Darjeelingnak ezt az oldalat is. A tibeti kozpontban aztan megneztunk egy kis fotokiallitast, majd vegiglatogattuk a tibeti mesterek muhelyeit. Mindenki egy-egy munkafazist lat el, a kesz termekek pedig egy kozos boltban megvasarolhatok. Egy csomo mindent persze dragabban lehet itt kapni, mint bent a cityben, de elvileg ezzel a kozpontot tamogatjuk, igy hat jol bevasaroltunk mi is.

Felsetaltunk a muhelyek mellett talalhato imamalmokhoz. Szerencsere eszrevett minket egy idos bacsi, aki a picike imaterem gondozoja lehet, mert kinyitotta nekunk a termet, es lattuk, hogy ott lakik pont mellette. Kedves volt, de nem tudott angolul, ezert tibetiul mondtam neki, hogy "O az anyukam." - ez nagyon tetszett neki :)

A kozpontbol visszaindultunk a varosba egy masik utvonalon, mert meg utba akartuk ejteni a legkozelebbi tibeti buddhista kolostort, a Bhutia Bastit (tibeti neven: Karma Dorje Choling). Egesz konnyen megtalaltuk, es mikor ovatosan besetaltunk, mindenki mosolyogva fogadott. En sejtettem, hogy ez lesz, de megiscsak a kereszteny modihoz vagyok szokva, ahol - foleg a "kulsosoknek" - semmit sem szabad. Na itt nem igy van, nagyon nyitottak az emberek, a szerzetesek kulonosen, es ez nem abbol latszik, hogy mosolyognak, ahogy az azsiaiak altalaban, hanem abbol, hogy ok is kerdezgetnek: honnan jottunk, merre jartunk eddig, es hogy orulnek neki, ha mi erdeklodunk az o vallasuk irant.

Az elso buddhista kolostorlatogatasunk nagyon jol sikerult, akarcsak a maiak. Ugyanis ma az egesz napot erre szantuk: egymas utan negy kolostort neztunk meg. Az elso harom a szomszed varosban, Ghoomban volt, a negyedik pedig Ghoom es Darjeeling kozott feluton, igy az tunt a legegyszerubbnek, ha felfogadunk egy taxist, aki vegigvisz minket az osszesen. Meg elotte meg kellett volna vennunk a vonatjegyet Varanasiba szombatra vagy vasarnapra, de egyszeruen nem sikerult, akkora volt a kaosz az allomason. Hogy a rossz elmenyt elfelejtsuk, bepattantunk egy taxiba, es gyorgan elhuztunk Ghoomba.

Az elso kolostor a gelukpa rendhez tartozik. Ennek a rendnek a feje a Dalai lama, es ez az uralkodo szekta a negy tibeti rend kozul. A kolostor, mely a Dunggon Samten Choling nevre hallgat, egyben turistalatvanyossag es iskola is, az udvar tele van szaladgalo szerzetesnovendekekkel. Az imatermekbe is mindenhol be szabad menni, de a cipot le kell elotte venni. Nyugodtan megforgathatjuk az imamalmokat, a sok kicsitol kezdve egeszen a hatalmas nagyokig. Az utobbiak altalaban egy haranggal is ossze vannak kotve, igy szep bongo hangot adnak ki.

A masodik kolostorrol a neve alapjan - Doling Gum Sakya Guru Gompa - azt gondoltam, hogy a sakya rendhez tartozik, de mikor megkerdeztem, azt mondtak, hogy ez is gelukpa. Itt is sok novendek futkarozott, de ok egy kicsit rendszerezettebben, mivel epp kriketteztek! A sracokon a szerzetesi ruha folott egy-egy pulcsi, sal vagy polo volt, teljesen vilagi stilusban (az egyiken D&G, egy masikon Ferraris pulcsi :). Korbesetaltuk az epuletet, a chorteneket (ez a sztupa tibeti megfeleloje), es gondosan megforgattuk az imamalmokat.

Harmadik allomasunk a hatalmas Maitreya-szobrarol hires Yiga Choling Monastery volt, ahol csak egy szerzetessel talalkoztunk, am o nagyon kedvesen kinyitotta nekunk az imatermet, hogy korulnezhessunk. Ez a kolostor regen gelukpa volt, most azonban nyingmapa szerzetesek elnek benne. (A nyingmapa a tibeti buddhizmus legregebbi rendje.) Bent az imateremben rengeteg konyv sorakozott a polcokon, megkertem hat a szerzetest, hogy hadd kukkantsak bele az egyikbe. Ramutatott egy kicsomagolt peldanyra (a tibeti konyveket textilbe szokas bebugyolalni), azt mondta, nyugodtan lapozgassam at, ok is ezt szoktak hasznalni a szertartasokon. Hat az latszott is rajta, nagyon reginek tunt, irto vekony lapjai voltak, es mint a salata, olyan fodros volt minden lap szele. Ezenkivul ossze is voltak keveredve a lapok, csak azt sikerult kideritenem belole, hogy nagy resze mantrakkal van tele. Halank jeleul egy kis adomanyt illesztettunk a rizzsel teli talkaba, ami direkt ezt a celt szolgalja.

Az utolso allomas volt a Darjeelingbe vezeto ut menten terpeszkedo Dali Monastery (Druk Thubten Sangag Choling). Ez a kolostor sokkal nagyobb, mint az elozoek, es nyuzsgo elet tolti meg, reszben a turizmus, reszben a helyi szerzetesnovendekek miatt. Ahogy haladunk felfele a bejarattol, eloszor a Buddha kulonfele cselekedeteit szimbolizalo 8 db chortenhez jutunk, mindegyik hofeheren ragyog a napsutesben. Oket mi is szepen korbesetaltuk, majd meg feljebb masztunk az imamalmos teremig. Itt 6 hatalmas malom all, ebbol otot szerzetesek forgattak, egy pedig epp szabadon volt, mikor megerkeztunk. Az egyik monk azonnal beinvitalt minket, hogy nyugodtan forgassuk veluk egyutt a malmot :)

A kolostornak egesz nagy konyvtara van, foleg hagyomanyos (tibeti jellegu) konyvekkel. Ide is nyugodtan besetalhattunk, bar a konyvekhaz nem nagyon mertem hozzanyulni engedely nelkul.

A Dali kolostor fo latvanyossaga a cham-tanc, amit szerzetesek adnak elo, es diohejban azt meseli el, hogyan gyozte le Padmasambhava a gonosz eroket. Sajnos errol lemaradtunk, mert pont elozo nap volt, de meg most is tartott a nagytakaritas, ilyenkor ugyanis rengeteg latogato jon a kolostorba. Az imateremben nem volt szabad fotozni (anyu azert egy kicsit partizankodott), de nyugodtan setalgathattunk benne. Hatalmas szobrokkal van tele! Ez a kolostor egyebkent a drukpa kagyu rendhez tartozik, amely fokent Bhutanra jellemzo.

Ittunk meg egy eletmento kavet a kolostor kavezojaban, aztan visszajottunk Darjeelingbe. Kicsit kellemetlen volt, mert a taxis eredetileg 300-ert vallalta a turat, es mikor meg akartunk allni az utolso helyen, igertem neki  30 rupia extra tipet. Ehhez kepest a vegen szazzal tobbet kert, es mikor nem hagytuk magunkat hulyenek nezni, megsertodott, es meg a 30-at sem fogadta el.. Mindegy, igazabol a vonatjegyunk miatt jobban aggodtunk, ezert megprobaltuk egy utazasi irodaban lefoglalni. Addig huzodott ez a projekt, hogy masnap reggelre megigertek a jegyeket.

Ez a masnap reggel epp most van, visszajottunk a netcafeba intezkedni. Az elobb szolt a srac, hogy megvan a jegy, egy oran belul felhozzak nekunk, addig tehat meg meg tudom irni, ami kimaradt: a kajakat. Ez nagyon fontos, ugyanis elhataroztuk, hogy osszehasonlitgatjuk az ettermeket, ha mar megtehetjuk. Voltunk a Glenary's nevu, szinte kizarolag nyugatiak altal latogatott etteremben, itt reshmi masalat ettunk, ami nagyon finom, de nem annyira, mint a tikka. Tegnap bedobtunk par momot is, es este a Shangri-la nevu puccos helyen vacsiztunk. Ez megkoronazta a napomat, mert ratalaltam az etlapon a kedvenc indiai fogasomra, a murg bhurtara (itt bhartanak hivjak)!!! Vegre jol is laktam, es kivetelesen nem is fagytam meg.

Kicsit lesnem kell az utszeli jegyzeteimbol, hogy at tudjam gondolni, mi mindent csinaltunk az elmult ket napon. (Igen, szorgosan jegyzetelgetek :)

Tegnap reggel, vagyis inkabb delben elindultunk reggelizni egy nagyon edes kis helyre, a Sonam's Kitchenbe. Sonam egy tibeti no, indiai ferjevel egyutt mukodtetik ezt a picike bufet, ami inkabb olyan, mintha tenyleg beengedtek volna a konyhajukba ucsorogni. Az etlapon talaltunk valamit, ami szerintem nektek is tetszeni fog:

1. "Potatoes

Hungarian style, mashed in a big bowl   Rs.60.00"

A masik pedig:

2. "Dinner can be ordered. Please give me at least an hour and a half. So I can go to the market and get some nice fresh veggies to insure that you get the best meal in town."

(1. "Krumpli magyar modra, egy nagy edenyben osszekeverve" - mint megtudtuk, foleg padlizsannal. Ezt egy magyar csaj tanitotta nekik. 2. "Rendelhetsz ebedet, kerlek, adj nekem legalabb masfel orat, hogy elmenjek a piacra szerezni szep friss zoldsegeket, hogy biztosan a varos legjobb ebedjet kapd.") Hat ez nagyon cuki volt!

Sonam utan elsetaltunk a Chowrastara, ami egyfajta foter a varos tetejen, tibeti kezmuves boltokkal ovezve. Az egyik boltban talaltam magamnak egy manopulcsit, es addig-addig uzleteltunk, mig elvallaltak, hogy holnapra varrnak ra meg egy gombot, igy mar tokeletes lesz (ajjaj, beindult a shoppingolas :)

A Chowrastarol tovabbsetaltunk, mert tobb emberke is errefele kuldott, hogy megtalaljuk Korosi Csoma Sandor sirjat. En kulonosen szerettem volna elzarandokolni hozza, mert o a tibetisztika alfaja (a Mester :). Rengeteget gyalogoltunk az adott iranyba, de egy picit bizonytalanul, mert nem voltunk biztosak benne, hogy a segitoink tenyleg tudjak-e, merre van. Vegul a varos szelen megtalaltuk a katolikus temetot, de rogton lattuk, hogy rossz helyen vagyunk. Ekkorra mar majdnem besotetedett, ugyanis itt a nap eleg gyorsan eleri a kornyezo hegyek gerincet, arnyekba boritva elobb a volgyet, majd egesz Darjeelinget.

Ugy dontottunk, hogy masnap keressuk meg a sirt, es inkabb visszataxiztunk a varos kozepen levo hosszu bazarsorra. Itt akkora volt a nyuzsges, hogy csak ugy kapkodtam a fejemet! Darjeeling amugy nagyon kedves hely, bekes es nyugodt, de a legkevesbe sem unalmas. A piaci kavalkad sem olyan volt, mint Delhiben, sokkal emeszthetobb es baratsagosabb. Maszkaltunk hat benne egy kicsit, sot megneztuk a helyi plazat is, ami eleg bena, de hat ugyse ez adja a varos lelket. Egy csesze forro tea es egy darabka elkepesztoen jo kesudio-marcipan utan beultunk a kozelben levo tibeti etterembe, a Kyilkhorba (Dkyil-'khor). Sajnos nem volt gozolt momojuk, igy sult momot es egy shafalay-t rendeltunk, valamint a szokasos hot lemon honey-nkat, ami kelloen atmelegit a futetlen hazakban. A shefaley/shafalay egyebkent egy lapos, kerek toltott teszta, amit olajban sutnek ki. Nagyon izlett, de azota is arra probalok rajonni, hogy pontosan mi ez (pls ha vki tudja, irja meg!). Kertem a pincertol tibeti (vagy legalabbis nem angol) nyelvu etlapot, de nem ertette, hogy most megis mit akar itt ez a csaj.. :)

Vacsi utan hazamasztunk (a szallas Darjeeling legmagasabb pontjan van!), de aramszunet volt, ami eleg gyakori errefele. Igy aztan befeszkeltuk magunkat az angolosan berendezett nappaliba, es orakon at barchobaztunk. Tok jo ez a jatek, mert meg latni se kell hozza :) Sajnos utana ismet orakig nem sikerult elaludni, pedig minden trukkot bevetettem.

Masnap, vagyis ma reggel en egy kicsit tovabb aludtam, mint anyu, hogy ne doljek ki nap kozben. Addig o elment a cyber cafeba, ahol kesobb csatlakoztam hozza, es egyutt vagtunk neki a varosnak. Egy kifejezetten kulfoldieknek szant reggelizohelyen ettunk par peksutit, mert mar elegge hianyoztak az otthoni izek. Tovabbsetalva belebotlottunk a Zold Mecsetbe, ahova szerencsere beengedtek, annak ellenere, hogy sem muszlimok, sem ferfiak nem vagyunk.

A kovetkezo - es most mar nagyon ahitott - uticelunk Csoma siremleke volt, amit kicsit kalandosan ugyan, de vegre megtalaltunk! Elolvasgattuk a tablakat, lottunk par kepet, mikor megjelent egy oreg bacsika, Csoma sirjanak a gondozoja. Nagyon kedves volt, hozott ket vendegkonyvet, es mi mindkettobe meghatottan irtunk par koltoi, am kisse nyalas mondatot. A sir egyebkent egy forgalmas ut mellett van a regi temetoben, am a kilatas hihetetlen: a varosra es az egesz volgyre is ralatni, a dombokat odalent koros-korul teaultetvenyek boritjak.

Mivel ugyis meg akartunk latogatni egy ilyen ultetvenyt, lesetaltunk a domboldalon a Happy Valley Tea Estate nevu uzemhez, amirol tudtuk, hogy tart karokkal fogadjak a turistakat. Es tenyleg, mar a bejarat elott elkapott minket egy no, hogy faradjunk be hozza egy teara, es o majd kozben elmagyarazza, hogyan erdemes megfozni, es mit lehet tudni a kulonfele fajtakrol. Erdekes volt, bar en nem hallottam sok ujdonsagot, mivel tavaly egy kinai teaboltban dolgoztam. Viszont a tea, amit ittunk, tenyleg remek volt! Utana bementunk az uzembe, ahol egy helyi srac korbevezetett. A teafeldolgozas lepeseit nem sikerult pontosan megjegyeznem, de valahogy igy volt: eloszor kiteritik a leveleket, es alulrol fujt levegovel szaritjak. Aztan egy masik modszerrel tovabb szaritjak es hutik is (na ezt nem egeszen ertettem :), ezutan egy sutoszeru cuccban vegleg elkeszul, am ekkor meg nincsenek a levelek szetvalogatva minoseguk szerint. A kovetkezo, es egyben utolso fazis a valogatas.

Sok-sok foto ellovese utan visszataxiztunk a belvarosba, ahol egy tibeti arusnal vettem par ajandeknakvalot, es probara tettem tibeti nyelvtudasomat. Na hat az eleg gyer! De nem baj, be tudtam mutatkozni, es az o nevuket is megtudtam, ennel nem is akartam tobbet :)

Ennyi kaland utan mar elkepesztoen ehesek voltunk, igy beultunk az elso helyre, ahol volt momo. Fiesta az etterem neve, es a Chowrastan van, csak ajanlani tudom, ha valaki helyiek kozott szeretne finomat enni. Valojaban nincs autentikus hangulata (iszonyu indiai pop szolt hatterzenekent :), de nagyon jol foznek, es nem lattunk kulfoldit az asztaloknal. Csirkes momot ettunk eloetelnek (gyomberes-hagymas hussal toltott tesztabatyuk, gozolve), foetelkent pedig chiken tikka masalat (tandoori csirkekockak fuszeres szoszban). Mivel estere szinte minden bezar, vagy elmegyunk koran aludni, vagy beulunk egy cyber cafeba, ahogy most is tettuk.

Na jo, aki latta a filmet, az tudja, hogy nem eppen Darjeelingrol szol, viszont a fohosok vegigvonatozzak, akarcsak mi az elmult ket napot.

Tegnapelott este az elso Delhiben szerzett tapasztalatok kore tovabb nott: beultunk egy utcai kifozdebe thalit enni. Ez egy menu, ami ketfele dalt (lencset) es valami edesburgonya szeru cuccot tartalmaz, es jar melle egy csomo rizs meg chapati. Eves kozben az orrod elott ontik ki a maradekokat es az utca kozepen mosogatnak, melletted pedig hatalmas vaslapokon sutnek ezt-azt :)

Bar a vacsi finom volt, es a gyomromat sem rontottam el, sajnos szornyu ejszakam volt, mert este 10-tol kb. reggel 5-ig nem voltam kepes elaludni. Anyu szerint ez csak azert volt, mert meg mindig nem alltam at a helyi idore, de mivel a kovetkezo ejszaka megismetlodott, en nem vagyok olyan biztos ebben. Talan az lehet, hogy a szokasosnal sokkal-sokkal tobb uj benyomas er, es ugy porog az agyam, annyi minden jut eszembe, hogy nem sikerul elaludnom.

Ennek ellenere szerencsere nem kestuk le a vonatot, sot elotte meg tudtam enni egy irto finom paneer parathat, vagyis sajtos lepenyt. Aztan visszamentunk a palyaudvari csomagmegorzobe a taskakert, es elkezdtuk keresni a vonatunkat. Ez nagyon vicces volt. Kiirtak, hogy a 16. vaganyrol indul, mi szepen oda is mentunk (ez a palyaudvar legutolso, tehat egyben a legmesszebb levo vaganya), es vartunk egy darabig. Egyre gyanusabb volt, hogy az emberek kezdenek atszallingozni az addigra zsufolasig telt 15. vagany peronjara, a legtobben persze egyenesen a sineken keresztul. Kiderult, hogy valojaban onnan megy a vonatunk, aminek 2424-es volt a szama, es DBRT Rajdhaninak hivtak (2030 rupia fejenkent). Kicsit megijedtem, mikor felszalltunk, mert annyira szuknek tunt a hely, de vegul egesz jol belaktuk a kis helyunket. Ket felso agyat foglaltunk le egy negy szemelyes kupeban, az utitarsaink pedig nagyon aranyosak voltak: egy ir no es egy eszakkelet-indiai ficko. Sokat beszelgettunk veluk, mikozben folyamatosan etetett es itatott minket a szemelyzet. De komolyan: meg be sem fejeztem az elozo etkezest, mar jott a kovetkezo. Ezek is foleg thali-jelleguek voltak, de sok teat is kaptunk, vizet, fagyit (!), levest meg szendvicseket, ja es samosat meg cukrot stb. stb.

Estefele kedves kis zene szolt a vonaton, aztan a vacsi utan mindenki visszavonult a kuckojaba. Masnap reggel 6:20-kor ebresztettek a reggelivel, aminek en nem nagyon orultem, mert igy megint csak nehany orat aludtam, viszont megerte felkelni, hogy lassam azt az erdekes tajat, amin athaladtunk. Mindenfele rizsfoldek terulnek el, es szanaszet legelesznek a szent tehenek es a kevesbe szent kecskek.

New Jalpaiguriban szalltunk le a vonatrol, innen jeeppel mentunk tovabb Darjeelingbe. Mi ketten ultunk elol a sofor mellett, mogottunk pedig negy fiatal indiai nyomorgott. Nagyon gyakorlott vezeto lehetett a sofor, mert a legkisebb katyukat is ismerte, es ugyesen lavirozott kozottuk (persze itt inkabb csak nagy katyukrol lehet beszelni, az ut inkabb volt aszfaltos katyu, mint katyus aszfalt). New Jalpaiguri meg a nyugat-bengaliai siksagon fekszik, de par km-re tole egyszer csak meglattuk a folenk magasodo hegyeket a tropusinak hato rizsfoldeken tul. Gyonyoru volt! Ahogy haladtunk felfele, egyre huvosebb lett a levego, es egyre tobb "hegyi" arcot, imazaszlot es sztupat lattam, szep lassan atalakult a kornyezet. Ut kozben az egyik varoskaban belefutottunk egy felvonulasba: kb. 100 no jott velunk szembe enekelve es nevetgelve hangosan, utanuk pedig ugyanennyi ferfi, tobbnyire halkan es meltosagteljesen, de azert koztuk is akadtak, akik buliztak.

3 oranyi autozas utan ertunk Darjeelingbe, a jeep fejenkent 120 rupiaba kerult az eredeti 150 helyett. Gyorsan beultunk egy etterembe, es ittunk egy jo kavet, amire a csutortok reggeli otthoni tejeskavem ota nem volt alkalmam :) Egy tanyerka forro leves mellett megbeszeltuk a taktikat: elvitetjuk magunkat az egyik szallashoz, es ha nem tetszik, onnan gyalog keresgelunk tovabb. Igy is volt, mindenki nagyon kedves es segitokesz itt, annyira, hogy az egyik srac egy lepukkant guest house-ban atkisert minket egy masikba, ahol a tibeti haverja a recepcios, a kilatas a kozos teraszrol elkepeszto, es maga a szoba is teljesen rendben van. Futes ugyan nincs (kint most kb. 6 fok van), de van melegviz es jo vastag takarok!

Mielott idejottunk volna a cyber cafeba, meg megettunk egy-egy gozolgo thukpat (tibeti tesztalevest), es egy bananos palacsintat :)

Most mar alig varom, hogy aludjunk egy nagyot!

Amikor azt hittem, hogy az otthoni keszulodes kaotikus, meg nem tudtam, milyen az igazi, kibogozhatatlan, magaval sodro indiai oskaosz!

Ma hajnalban erkeztunk Delhibe. A repules teljesen rendben volt, a Turk Hava Yollari (vagyis a Turkish Airlines) csak fel-fel orat kesett, amiert egyebkent a fedelzeti kaja karpotolt :)

A delhi repteren aztan sok jotanacsot megfogadva pre-paid taxiba ultunk, es elkezdodott az amokfutas. Az indiaiaknak rendkivul erdekes vezetesi szokasaik vannak, pl nem igazan hasznaljak az indexet, a savok csak poenbol vannak felfestve az uttestre, es mindenki folyton dudal. Osszevissza haladnak taxik, riksasok, buszok, biciklistak es gyalogosok az utakon, megse tortenik minden pillanatban baleset, annyira figyelnek egymasra a soforok. Erdekes, de teljesen biztonsagban ereztem magam a taxiban, pedig itthon egy ugyanilyen mutatvanyt nem vett volna be a gyomrom.

Ahogy megerkeztunk a palyaudvarra, a Pahar Ganj, vagyis a Main Bazaar melle, a taxisunk figyelmeztetett, hogy ne alljunk le a keregetokkel dumcsizni, mert nem fognak leszallni rolunk. Persze erre mar elore keszultunk, ugyhogy egesz hatarozottan vetettuk bele magunkat a palyaudvar forgatagaba. Celba vettuk az International Ticket Bureau-t, de zarva talaltuk, hiszen meg csak reggel fel 8 volt. Egy "segitokesz" ficko elmagyarazta, hogy az iroda vegleg bezart, ami persze nem volt igaz, ot jol ott is hagytuk, mielott bedobta volna a sajat bizniszet.

Mivel gyakorlatilag egesz elozo nap utaztunk, es egy percet sem sikerult aludnunk, kivettuk az elso szembejovo szobat 450 rupiaert, ami valoszinuleg eleg draga, de egy napra megfelel. Raadasul a szobanknak van ablaka, ami errefele ritkasag :)

Par oranyi pihi utan osszeszedtuk magunkat, visszamentunk a palyaudvarra, es megvettuk holnap delutanra a Darjeelingbe szolo jegyeket. Azert dontottunk vegul ugy, hogy a legtavolabbi uticellal kezdjuk, mert kulonben csak egy honap mulva jutnank el oda, amikor meg hidegebb lesz a hegyekben. A legfrissebb terv szerint onnan csordogalunk majd szep lassan visszafele Delhi iranyaba: Benaresz (Varanasi), Bodhgaya, Agra, Jaipur es Amritsar utvonalon.

Egyre rutinosabban vagtunk at a keregetok tengeren, es persze mi is megtapasztaltuk, hogy minel hatarozottabban halad az ember elore, annal kevesbe kezdik molesztalni. Egyebkent ez a szo nem is a legtalalobb, mert nem mindenki kereget, nem "molesztlnak", csak eppen mind "segiteni" akarnak valamiben, mondjuk kitalajak, hogy mi biztosan szallast keresunk, es probaljak ranktukmalni a szobaikat, cuccaikat, frissen sult lepenykeiket stb. stb. Ez megy mindenhol, ha nem rogton azzal kezded, hogy "no, No, NO". Viszont a legtobben nagyon kedvesen teszik mindezt, neha az embernek kedve lenne csak ugy megallni es elbeszelgetni veluk. Persze ez is lehetetlen, mert a Pahar Ganj-ban megallni keptelenseg, kiveve, ha egy arusnal nezelodsz. Az utcak zsufolasig vannak szines ruhakkal, taskakkal, ekszerekkel - igazan nehez nem elcsabulni es felvasarolni mindent!

Nemreg meg ott sordodtunk a forgatagban, ettunk nehany krumplis lepenyt, aminek nem emlekszem a nevere, dehat ez meg csak az elso nap, meg lesz idom megtanulni! Aztan beultunk ebbe a picike netcafe-ba, de ha innen hamarosan kilepunk, ujra egy kb 30 evvel ezelottinek hato utcaban (vagzis sikatorban) talaljuk magunkat. Ez valami dobbenetes, nagyon-nagyon erdekes es ijeszto is egyszerre! Azt hiszem, amit most erzek, azt nevezik kultursokknak - de ez igy tokeletes :)

Egy hét múlva indulunk. Azt kell, hogy mondjam: ez para! (persze jófajta:)

Az útitársam, anyukám már hetek (hónapok?) óta pörög a témán, lassan a tapasztalt utazóknál is többet tud Indiáról, annyi mindent elolvasott, kikeresett és átrágott. Ugyanakkor nálam ez a fajta ráhangolódás nagyon sokáig váratott magára, és csak most a napokban kezdtem felfogni, hogy igen, tényleg elutazunk!

Szóval a következő pár nap a teljes káosz jegyében fog eltelni, ez már biztos. De mivel nálam ez hozzá tartozik a dolgok rendjéhez, ez is izginek ígérkezik! Egy kis ízelítő a feladataimból:

- vízumért visszamenni a követségre

- diákigazolványt érvényesíteni (mert mire hazajövünk, már nem lehet)

- szakdolgozati cím bejelentése

- szigorlati konzultáció

- pénzügyek (átutalás, váltás stb.)

- szombat esti házibuli (természetesen nálunk)

És ez még nem minden, mert ugye még meg kell látogatni a nagyikat, venni kell mindenféle vackot (pl. kutyariasztó.. :), be kell pakolni, és a fennmaradó időt azokkal kell eltölteni, akik hiányozni fognak egy hónapig. Na jó, tudom, hogy egy hónap nem hosszú idő, de akkor is!

Még egyszer becsekkolok, mielőtt indulunk, hogy kipipálhassam, amit sikerült elintézni, és rádöbbenjek, hogy mit felejtettem el.