Varanasiban az utolso napunk telt a legbekesebben. Delelott osszepakoltunk, kicsekkoltunk a szobabol, de a szalloban maradtunk reggelizni egy nagyot. A melegszendvicsembe legalabb egy fej fokhagymat daraboltak bele, igy biztositva volt a gyogyulasom is. :)

Kesobb megint elsetaltunk a Bakery-be, hogy vegyunk utravalo peksutiket. Nem birtam ellenallni a sajtos brownie-nak (olyasmi, mint a csoki- es sajttorta kevereke), betoltam egyet, aztan a valtozatossag kedveert visszamentunk a szallo teraszara enni egy bucsulevest. Pihengetes kozben figyeltuk a sok-sok sarkanyeregeto gyereket a haztetokon es sarkanyaikat az egen. Ez a helyi gyerekek kedvenc szorakozasa, az ovarosban meg kulon sarkanyboltot is lattunk!

Suresh-sel meg elozo este megittunk egy udcsit koszonetkeppen, es adtunk neki egy villanyi kepeslapot, aminek apropojan kicsit beszelgettunk Magyarorszagrol is. Most delutan pedig bucsut vettunk a szemelyzettol es a Mishra Guest House-tol.

A vasutallomason mar sokkal kellemetlenebb volt a legkor, mint bekes kis hotelunkben. A varoteremben egy kiseger rohangalt. (Ezzel nem volt baj, csak az osszkep kedveert emlitem meg :) Egyebkent itt az a szokas, hogy kulon varo van a noknek, es kulon a ferfiaknak. Jo volt egy kicsit beulni a nok koze, itt legalabb nem kiserte minden mozdulatunkat tobbszaz kivancsi ferfitekintet, mint odakint.

Szerencsere a vonatunk (Marudhal Express) innen, Varanasibol indult, igy nem kellett idegeskedni a keses miatt. Talan amugy se kene idegeskedni, mert itt ez olyan felesleges...

Az ejszaka a vonaton egesz gyorsan eltelt, de a reggel mar kevesbe. A kozelunkben ulok majdnem mind nyugati turistak voltak (eljen a nemzetkozi jegyiroda!), es majdnem mind Agraban szalltak le, ezert negyed es fel 6 kozott itt-ott elkezdtek csorogni a mobilon beallitott ebresztok. Persze egyikunk sem tudta, epp merre jarunk, kalauz vagy szemelyzet kozel-s-tavol nem volt, igy mind osszepakoltuk szepen a cuccainkat, hogy 5:55-kor le tudjunk szallni. Kar, hogy ekkor meg csak a nagy pusztasag kellos kozepen jartunk, es meg vagy ket oraig nem is lattunk varosra utalo jeleket. Tehat jo ket oras kesessel futottunk be Agraba, a Voros Erod melletti Agra Fort allomasra.

Kifogtunk egy szornyen idegesito autoriksast, aki a nyakunkba akart sozni valami egyedi sightseeing tourt, de mondtuk neki, hogy mar masodszor vagyunk itt, es talalkozonk van az indiai baratainkkal. :D Ez persze nem volt eleg, meg egyszer ki kellett cselezni, mert ha az ember a tuktukosnak azt a hotelt mondja uticelul, ahol valoban meg akar szallni, akkor bejon a recepciora o is, es reszesedest ker a bevetelbol, mondvan, hogy o ajanlotta a szallot. Igy aztan mi eleve egy olyan cimet adtunk meg, ahonnan azonnal tovabballtunk gyalog. :) A tuktukosnak meg volt kepe utanunk kuldeni egy emberet kemkedni!

Megneztunk egy-ket szallot, mire vegul talaltunk egy remeknek tuno helyet, gyonyoru kilatassal a Taj Mahalra a teton levo etterembol. A szobank kicsit osszetakoltnak tunik, ugyanakkor rendezettebbnek az elodeinel. A Saniya Palace Hotelnek tagas, marvannyal boritott kozos terei vannak, egeszen izleses dekoracioval, internetkapcsolattal, mosodaszolgalattal, meg amit akarsz. (Internet persze csak akkor van, ha van aram is, ami viszont eleg problemas egesz Indiaban.)

A varos maga a feludules Varanasi utan, alig lattunk szemethalmokat, mondhatni szep tisztasag uralkodik az utcakon es a hazakban egyarant. A Taj Ganj teruleten (a Taj Mahal kozvetlen kozeleben, ahol laktunk) nincs nagy forgalom, egyelore nem zavaro a szmog sem. Nincs tul nagy zsibongas - ahogy egy varanasi emberke mondta nekunk: Agra nagyon elheto varos. (Varanasihoz kepest persze minden az.)

Jo bo reggeliben volt reszunk a teraszon, aztan elindultunk setalgatni, es vegre kiprobaltuk a human hajtasu riksat is. Elvitettuk magunkat a Sadar Bazaar nevu reszre, ami tele van apro uzletekkel, de ezek zome jobban hasonlit a modern boltokra (vagyis: modern boltok), mint Varanasiban. Sikerult vennunk egy koromlakkot, es meg aznap szep apoltta varazsoltuk faradt labainkat, ugyanis megfigyeltuk, hogy Indiaban nagyon odafigyelnek a lab tisztasagara. Sokkal jobban, mint nalunk, mert ok gyakrabban is veszik le a cipojuket, pl amikor templomba mennek.

Kis shoppingolas utan visszatertunk a hotelbe, es kezdodtek a problemak. Utolag nagyon vicces, hogy pl vacsinal a francia hagymalevesemet valami elkepesztoen gusztustalan tojashabbal a tetejen hoztak ki, amitol elegge visszariadtam; vegul hoztak egy sima hagymalevest. Lehet, hogy csak en nem tudtam, hogy a franciak ilyesmit muvelnek szegeny levessel?? (En tejszinnel ismerem a receptet.) Egyebkent jol foznek, a paneer pakora szuper!

Ez persze meg semmi. Este, mikor le akartunk fekudni, eszrevettuk, hogy a szomszedok (nem a hotelben, hanem a szemkozti lakohaz udvaran) irdatlanul kiabalnak, raadasul alapjaraton, gondolom, igy szoktak beszelgetni. Kozben szemetet egettek az udvaron, aminek a fustje beszallt hozzank. Ehhez tudni kell, hogy a szobank fala egy vekony gipszkarton volt, laza ketcentis resekkel itt-ott. Tehat tiszta fust lett minden, kozben nem volt melegviz (ezt mar megszoktuk, csak jol mutat a felsorolasban :), a fulunk mellett harsogtak ejfelkor, ja, es ami a legdurvabb: majmok ugraltak, kaparasztak a fejunk felett, kis szobank palatetojen, raztak az ablakracsot, probaltak bejonni... Lementunk szolni a portan, hogy probaljanak tenni valamit, es azt hiszem, a srac szolt a szomszedoknak, mert ezutan mar csak a majmok zajongtak. Ehhez kepest tok jol aludtunk, egeszen hajnali 6-ig, amikor kelni kellett, mert vart a Taj Mahal!!