Mar ket napja Varanasiban vagyunk, amirol egeszen mas elkepzeleseink voltak, mint ami vegul fogadott minket. Azt hittuk, hogy majd tomeny spiritualitas ovez mindent, de legfokepp az ovarost a Ganga (=Gangesz) partjan. Az elmeny valoban tomeny, de sajnos mar reg nem arrol szol, mint egykor regen.

Persze mindez csak az en velemenyem, es tok jo, ha valakit megis elkap az itteni hangulat, de azt kell hogy mondjam, nekem csalodas ez a varos. Meg jo, hogy nem tegnap irtam, mert akkor tenyleg semmi, de semmi jot nem tudtam volna mondani, mara viszont szerencsere begyujtottunk nehany jo elmenyt is. Kezdem a rosszabbakkal:

Mindenhol hihetetlenul le akarnak huzni. Irto nehez ugy szent helyeket, templomokat es halottegetest latogatni, hogy kozben szazaval rohannak meg a kepeslaparusok vagy a csonakot ajanlgato ferfiak. Igen, fokent a ferfiakkal van a gond, kevesen vannak, akik kedvesek (persze akad azert), de este 7-8 utan ki se merunk menni az utcara nokent, mert csak pasikkal van tele minden. Az arusokat is le lehet azert razni, de nem egyszeru; hasonlo a helyzet a riksasokkal, ha egy kicsit is bizonytalannak latnak, nem hagynak beken.

Biciklis riksaval egyebkent ket ok miatt nem szoktunk kozlekedni: az egyik, hogy magas/szeles europaikent egyszeruen nem ferunk el rajta. :) A masik, hogy dobbenetes szmog van az egesz varosban, igy jobban jar az ember, ha egy kicsit kiabranditobb modon autoriksaval (=tuktukkal) kozlekedik. Gyalog eleg nagyok a tavolsagok, es szinten problema a szmog, na meg persze az oruletes forgalom, amit azert egy tuktukbol szemlelve meg elvezni is lehet! Am ha az ember gyalog van, pl a sikatorokban, ahova elvileg nem fernek be jarmuvek, akkor is nagyon kell vigyazni, mert a helyiek kepesek motorral vegigzuzni a szuk kis utcakon, millimeterekre a labujjainktol. A biciklistak kevesbe ijesztoek es kevesbe zavaroak, de sajnos tegnap egy nekiment Anyunak (nem kell aggodni, mar nem is erzi). Szoval oda kell figyelni.

Es vegul, ami talan a legkiabranditobb (bar egyeb indiai helyekre ugyanugy jellemzo): az irtozatos nagy mocsok. Egyreszt az utcakon, ahol emberi es allati maradvanyok keverednek, vagyis a muanyag-papir-bio szemetek es a szent tehenek hatalmas lepenyei. Masreszt sajnos a Ganga vize is piszkos, nemcsak szemmel lathatoan, de szakemberek altal is kimutatva. Allitolag 3000-szer (!!!!!) tobb bakterium el benne, mint az emberi furdesre alkalmas vizekben - a helyiek megis naponta megmartoznak benne. Egy indiai tudos mar a hetvenes evek ota kuzd azert, hogy valamilyen viztisztito modszerrel javitsanak a helyzeten, de eddig nem ert el nagy valtozast.

Akkor most jojjenek a pozitiv dolgok, hogy megse fessek ilyen zord kepet Varanasirol:

Ha mar a szent szarral boritott utcak nem tetszenek, annak megis van nemi baja (bocs, nincs ekezetem, nem "nemi bajrol", mondjuk szifiliszrol van szo, hanem "ne'mi ba'jrol" :)... szoval annak van ne'mi ba'ja, hogy a sikatorok is tele vannak szent tehenekkel, akik gyakran keresztbe allnak, elzarva az utat elolunk. :)

Vannak masok is, akiket nagyon megszerettem (nem csak itt Varanasiban), a nok es a kisgyerekek. Ok a legtobb esetben nagyon kedvesek, ha te is mosolyogsz rajuk es baratsagos vagy. A tegnapi amokfutasunk a sikatorokban is ugy ert veget, hogy egy kisiskolas fiu megmutatta az utat, aztan bevart minket a biciklijevel a kovetkezo saroknal, nehogy eltevedjunk. Gyonyoruen beszelt angolul, es latszott, hogy tenyleg segiteni akar. A nok pedig estere sajnos eltunnek az utcarol, de reggel, a hajnali mosakodas utan csapatokban ulnek a Ganga-parton, es meselnek egymasnak, valoszinuleg szent torteneteket, mert amig egy mesel, a tobbiek a kis kegytargyakat diszitgetik. Erdeklodoek is, de nem olyan eroszakosan, mint a ferfiak.

Ma hajnalban csonakazni voltunk a Gangan, mert kb 6-tol 7-ig, mikor keleten elobukkan a nap, az egesz varos lemegy a partra megmartozni a vizben. Szerintem ez a legtobb esetben tenyleg hiteles, es egyben kozossegi esemeny is nekik, de azert az nagyon kiabrandito volt, ahogy egy flottanyi ladik nyugati turistakkal megpakolva vegigsiklott a part menten, es a helyiek szakralis tevekenyseget ezren fotoztak-videoztak. Persze nekem sincs jogom erre panaszkodni, mert ott ultem az egyik csonakban, es fotoztam is egyet-kettot, de olyan munek ereztem ettol az egeszet. Sajnos csak haromnegyed oras volt az ut, a napfelkelte viszont gyonyoru volt!

Ezt kovetoen kicsit visszadoltunk aludni, aztan ugy bereggeliztunk, hogy szegeny Anyu ettol kezdve eleg rosszul erezte magat, felfordult a gyomra. Azert nem akartunk egesz nap otthon maradni, inkabb kikocsikaztunk az egyetemi campusra. A Benares Hindu University a helyiek allitasa szerint a legnagyobb azsiai egyetem, de az biztos, hogy valoban regota hires a varos magas szinvonalu oktatasarol. Az egyetem terulete hatalmas, es sokkal bekesebb, mint a belvaros. Szep nagy fak ovezik a sugarutakat, es az is nemikepp megnyugtato, hogy egyetemistakkal van tele, nem koldusokkal vagy arusokkal. Mindenki nagyon helyes volt, es eleg vidam is, valoszinuleg epp vege lett a tanitasnak. A campuson kapott helyet a Bharat Kala Bhavan nevu muzeum, ahol szep es erdekes gyujtemenyt lattunk regi keziratokbol, szobrokbol es miniaturakbol. Megnyugtato hangulata volt, akarcsak a New Vishwanath templomnak, ahova ezutan mentunk. Nagyon tetszett, hogy az epulet kozponti reszeben a szelso szentelyekkel ellentetben (melyeket emberalaku isteneknek szenteltek) egy hatalmas lingam allt (absztrakt abrazolasa egyszerre a ferfi es noi nemi szervnek).

Miutan ettem egy jo friss chowmeint az egyik bufeben, fogtunk egy autoriksat, es elhuztunk a Majomtemplomba (Sankat Mochan Temple). Itt tulajdonkeppen a legerdekesebb az volt, hogy a teplom kertje tele van majmokkal, de ezt leszamitva nem volt tul nagy hatassal rank. (Ja, az egyik majom majdnem lepisilt egy farol, a labamra ment belole egy keves..:) Erdekes volt latni a sok embert imadkozni es egyutt mulatni az idot, de eleg hamar tovabballtunk. Az elozo taxisunk megvart - sot onjelolt guide-kent vezetett a templomban -, de tul sok penzt kert a kovetkezo fuvarert. Gyorsan megkerdeztunk mast is, es erdekes modon ekkor megis hajlando volt kevesebbert elvinni minket. :) Ezt egyebkent egyre jobban elvezem. Megvan a trukkje, hogy hogyan lehet lealkudni a dolgokat, es hatarozottan erzem, hogy mukodik nalam is! :D

Szoval elvitettuk magunkat a Kedar Ghatig. Nehany szo a ghatakrol: a Ganga partjan szinte vegig lepcsok, hindiul ghatak huzodnak, es olyan 30-50 meterenkent elvileg uj kezdodik (nekem meg nem sikerult felfedeznem, hol er veget az egyik es kezdodik a masik). Ket fo ghat van, ahol nagy unnepseg szokott lenni hajnalban es este, Az egyik a Kedar Ghat, ide tartottunk most eppen. Amint megerkeztunk, felfogadtunk egy csonakost, persze nemi alkudozas utan, es elvitettuk magunkat a szallasunkhoz legkozelebb eso ghatra. Ut kozben lattuk az esti bulit a parton, es mecseseket is bocsatottunk a vizre, mert olyan szepek.

A hozzank legkozelebbi ghat a Manikarnika nevet viseli. Mara osszesen ket olyan ghat maradt, ahol halottakat egetnek, ez az egyik. Itt csak faval, hagyomanyos modon vegzik a szertartast, mig a masikon (Harishchandra Ghat) mar van elekrtomos hamvasztohely is. A halottegetes egyreszt nagyon koltseges (400 kg fa kell egyetlen testhez!), masreszt nagyon osszetett folyamat. Noi csaladtagok egyaltalan nem vehetnek reszt rajta, ok otthon varakoznak. A ferfiak kozul az elhunyt nagyobbik fia az, aki meggyujtja a maglyat, miutan a feldiszitett es bebugyolalt halottat bemartottak a Gangaba. O (a nagyobb fiu) ilyenkor feher ruhat olt, es 10 napig nem erintkezik a csaladtagokkal. O es a tobbi ferfi is kopaszra nyiratja a fejet. 14 vagy 17 nap mulva (csaladonkent valtozo a szokas) unnepseget tartanak otthon, es ha jol ertettem, ezzel zarul le az egesz.

A halottegetest nem szabad fotozni/videozni, ezt mi rendesen be is tartjuk, mert nem akarunk kellemetlen helyzetbe kerulni. Egyszerre akar 10 testet is tudnak egetni, kulon-kulon maglyakon. A szallodank tetejerol egyebkent majdnem ralatni a ghatra, es amugy is nagyon szep a kilatas es jo a konyha, ezert eleg sok idot toltunk a tetoteraszon. Estenkent elo zene is van, szoval egeszen szuper. A vendeghaz egyik fonoke lehet, aki folyton programokat ajanlgat a lakoknak. Sureshnek hivjak, es nagyon kedves, intelligens pasi, sokat beszelgettunk mar vele, segitett atlatni a helyi viszonyokat. Vele mentunk ki tegnap az allomasra is, hogy megvegyuk a tovabbi vonatjegyeket. Ez eleg nehezen ment, es kozben raparaztam arra is, hogy Anyu eltunt (kiment penzt felvenni egy atm-hez). Persze valojaban nem esett baja, csak en ijedtem meg. Ezen az uton mutatta meg Suresh azt is, hogyan erdemes gyalogoskent kozlekedni a forgalomban. Hatarozottan, de lassan kell haladni, a kezunket kicsit eltartva magunktol, es jelezve a jarmuveknek, hogy mi is itt vagyunk. Ez a redszer is - mint minden Indiaban - igencsak kaotikus, de ugy tunik, mukodokepes.