Teljesen kaotikus minden azota, hogy elhagytuk a kedves Darjeelinget. Igaz, hogy az utolso esten vegre melyen es jol aludtam, megse volt eleg energiam, hogy mosolyogva csinaljam vegig a kovetkezo napot.

Reggel meg osszepakoltuk a maradekot, es elindultunk a taxiallomas fele. A kedvenc - noha hosszabb - utcainkon meneteltunk vegig a cuccokkal, hogy utkozben el tudjunk koszonni nehany kedves ismerostol, mint pl a cyber cafes pasi, Sonamek vagy az a trafikos bacsi, akivel soha egy szot se valtottunk, de minden egyes este joejt kivant, mikor elsetaltunk elotte.

Leerve a taxisokhoz eliranyitottak egy shared (megosztott) jeephez, amiben hatul meg volt 2 hely oldalvast, egymassal szemben. Pontosabban a mi fogalmaink szerint volt az 2, szerintuk viszont 4! Elkezdodott hat az alkudozas, hogy mennyiert adnak oda nekunk az egeszet, hogy kenyelmesen utazhassunk. A normal ar fejenkent 90 lenne, ezert 360 helyett probaltunk kicsikarni egy 330-at, de a nagy kozos kacagasok ellenere sem tagitottak a 350-tol. Vegul sztornoztuk az egeszet, es beengedtunk magunk melle egy csendes japan fiut es egy nagyon intelligens indiai pasit, akivel az egesz utat vegigbeszelgettuk. Ez volt a szerencsenk, ugyanis a soforrel NJP vegallomasban egyeztunk meg, de vegul csak Siliguriig vitte az egesz bandat, es itt at kellett szallnunk autoriksara. Anyu nagyon ideges lett ettol, en viszont egyelore elveztem a helyzetet, ehhez kepest Darjeeling majdhogynem unalmasnak tunt. Indiai utitarsunk szerezte nekunk az autoriksat, es amugy is mindenben segitett. Cserebe megigertuk, hogy ha hazaertunk, irunk neki. :)

Szoval vegre eljutottunk NJP-be. Az allomason elobb a restibe, majd az upper class waiting roomba feszkeltuk be magunkat, es vartunk. Es vartunk, vartunk, vartunk.

Vartunk.

Es meg egy kicsit vartunk.

A vonat ket oras kesessel futott be, es miutan felkaszalodtunk ra, meg vagy 40 percig nem indult el. Egy csoppet idegesek voltunk mindketten... Vonatunk a North-East Express nevre hallgat, jegyet pedig 3AC-re sikerult vennunk, ami alig olcsobb, mint a 2AC, megis sokkal-sokkal kenyelmetlenebb. Egy "kupeban" nem negyen, hanem hatan vagyunk, es nincsenek elvalaszto fuggonyok, se eleg hely a rengeteg csomagnak. De ez meg mind rendben is lenne, am nem kapunk sem enni, sem inni ingyen, csak a fel-le rohangalo arusoktol vehetunk. Beprobalkoztunk egy ilyen kajaval, de eleg gyer volt, a nagy reszet kidobtuk. Valojaban a 2AC mar csak emiatt is jobban megeri: ha osszeadnank, hogy mennyibe kerul az ottani ellatas, biztosan nagyobb osszeg jonne ki, mint a ket jegy kulonbsege. Na jo, ennyit errol, valojaban mostanra, hogy sikerult lefekudnom a kozepso agyamra, mar kezdem egeszen elvezni a helyzetet, bar a sok varakozas miatt korabban eleg nyugos voltam.

[ Mindezt lefekves elott irtam. A kovetkezo mar a mai sztori: ]

Nagy nehezen eltelt az ejszaka is. Megint alig ment az alvas, reggel 6-kor pedig beindult az elet: percenkent jottek az arusok kiabalva, es kozben a vonat "minden allomason es megallohelyen megallt" (es persze vart egy csomot egyhelyben). Ilyenkor felengedtek a koldusokat es a helyi arusokat is, legnagyobb oromunkre. A neni, akivel szemben ultunk, eleinte roppant bosszantonak tunt, mert a lehetosegekhez kepest tulsagosan elterpeszkedett, nem hagyva helyet masoknak. Aztan kesobb rajottunk, hogy valojaban o is szenved a korulmenyektol, es nincs vele semmi gond, sot! Egyre jobban megkedveltem, kedves volt, es nem csak azert, mert allandoan kinalgatott az elemozsiajabol. Tulajdonkeppen az emberek egytol egyig nagyon helyesek (kiveve, aki epp le akar huzni). Meg a Darjeelingbol vezeto uton is, mikor megalltunk egy bufenel pihenni, a mar emlitett indiai utitarsunk meghivott minket egy udcsire, es mosolyogva hozzatette, hogy Indiaban a vendegeket istenekkent szokas kezelni. A ficko egyebkent katona volt, es a sereggel beutazta a fel vilagot. Kesobb a vasutallomason ucsorogtunk a restiben, mikor leult velunk szembe egy hazaspar. Amint kihoztak a rendelesuket, megkinaltak egy darabbal belole. Dalbol (itt most sargaborsot jelent), gyomberbol es fuszerekbol keszult fasirtszeruseg volt kokuszos chutney-val. Nagyon jol esett, a gesztus is.

Ilyenkor mindig megkerdezik, honnan jottunk es merre megyunk eppen, aztan altalaban vege is a beszelgetesnek, es mosolyogva elkoszonunk. Mar raszoktunk, hogy elobb mondjuk Europat, Magyarorszagot ugyanis alig ismeri valaki. Sokan nevetgelnek azon, hogy a "Hungary" majdnem "hungry", foleg a pincerek, akikkel tenyleg ehesen szokas talakozni. :)

Most epp delelott fel 11 van, 7-re kellett volna megerkeznunk Mughal Sarai-ba, Varanasi melle, de most meg Patnat se ertuk el. Allitolag 5 oras kesesben vagyunk, de szerintem lesz az 6, esetleg 7 is. Egy allomason rostokolunk mar vagy fel oraja, es ki tudja, meg meddig. Az elobb befutott, a szomszed vaganyra egy vonat, ami tenyleg zsufolasig tele volt, az ajtokon logtak ki az emberek, es az ablakokon nem volt uveg, csak valami fem redony. Kezdem ugy erezni, hogy a mi nyomorgasunk hihetetlen luxusnak szamit itt - egyre jobb szinben tunik fel nekem ez a 3AC.

[ Es most a real time osszegzes Varanasibol: ]

... Vonatunk 5-re meltoztatott becsuszni a mughal sarai allomasra, csekely 10 oras kesessel. A fentieket meg a vonaton irtam, es onnantol kezdve nem is tortent semmi emlitesre melto, kiveve, hogy mindenki minket etetett, hoztak a papayat (ebbol az egybol nem mertunk enni), megosztottak velunk a hazi keszitesu finomsagaikat, es talan ezert, talan a kozos nehezkes utazas miatt, egyre otthonosabban ereztem magam, es egyre inkabb elszallt az idegessegem a keses miatt. Egy ideig teljesen rezignalt allapotban ucsorogtem, neha dumcsiztunk egy picit a tobbiekkel, majd a vegen egesz jo hangulatban valtunk el, megkoszonve a kedvesseguket.

Mughal Saraiban gyorsan fogtunk egy taxit (normal autot, nem tuktukot, mert vegre gyorsan akartunk haladni), es egy rettento szmogos-piszkos uton elrobogtunk Varanasiba. Itt egesz siman megtalaltuk a szallast, ami Daniek ajanlottak. Addig-addig gyozkodtem a sracot, hogy kiadta nekunk ugyanazt a szobat, amiben ok laktak, es aminek VAN ablaka (ketto is!) es erkelye. Remek a kilatas a Gangara, es pont az egyik halottegeto hely mellett van a szallo. A tetoterasz egy etterem, itt az elobb jol bevacsiztunk, most pedig megyunk kipihenni a faradalmakat.