Penteken a keles nagyon nehez ugy volt, ossze is kaptunk miatta. 9-re visszamentunk abba a netcafeba, amirol mar irtam, hogy utazasi irodakent is mukodik. A jegyvasarlasbol termeszetesen nem lett semmi, ezek a sracok annyira nincsenek kepben! Eloszor megmondtak, mikorra menjunk vissza a jegyekert, de persze az adott idopontban ujabb hataridot emlegettek. Vegul mar a masnap reggelnel tartottunk, mire meguntuk a luzerkedest, es otthagytuk oket. Lementunk abba az utazasi irodaba, amit a tourist office-ban ajanlottak nekunk, es itt mar sokkal simabban ment a dolog, bar nem akarom elkiabalni. A pasi nagyon kepben volt, azonnal elkezdett intezkedni, es kezelesi koltsegkent is 200-zal kevesebbet szamolt fel, mint a fenti sracok. Adtunk neki eloleget, o pedig cserebe nagyon korrekt szamlat, igy talan nem tul naiv azt gondolnom, hogy masnapra valoban meglesz a jegyunk (egy masik varosbol rendelte meg, mert itt nem lehet kapni...). Egyebkent november 2-re szol, 3-an erunk Varanasiba a reggeli orakban, ha minden osszejon.

Na, miutan ezt letudtuk, ki akartunk picit mozdulni a szmogos varosi forgatagbol. Eltaxiztunk a mar ismert teaultetvenyre, ahol szerencsenkre epp szureteltek az asszonyok, remek fototemat szolgaltatva nekunk.

Van a varos also piaca es az ultetveny kozott egy botanikus kert (Lloyd), ahova orulten meredek ut vezet felfele, szegeny anyu nehezen birta, bar en is kapkodtam a levegot rendesen. A kert nagyon szepen rendben van tartva, es szerintem ez a varos egyetlen szemetmentes terulete. Ingyenes a belepes, ezert delutan egyre tobb egyenruhas iskolasgyerek es szerelmespar lepi el az osvenyeket. A fuszerkertben cannabist is talaltam ("local name: ganja" :), majd megneztuk a sziklakertet es az orchideas hazat.

Mivel kezdett lemenni a nap, visszamasztunk a varosba, es a foter melletti piac-szeru utcaban (aminek a vegen lakunk) kiprobaltuk az eddig csak bizalmatlanul szemlelt chowmeint, vagyis kinai sult tesztat, amit az orrunk elott egy nagy wokban piritottak es izesitettek. Nagyon megorultunk neki, mert finom volt es jo forro. Aki olcson szeretne jollakni, probalja ki, mert az utcai arusoknal csak 15 rupia, es tuti, hogy friss!

A vonatjegyes problema szerencsere megoldodott, mikor ma reggel (pontosabban a delben elfogyasztott reggeli utan) lementunk a Gupta Toursba, es teljesen korrekt modon a kezunkbe nyomtak a jegyeket. Remelem, tenyleg rendben vannak, mert nem egy modern, nyomtatott papirrol van szo, hanem ket apro, vastag papirdarabrol, ami kezzel lett kitoltve. De nem kell aggodni, mert olyasmi ez, mint nalunk otthon: a kisebb vonatallomasokon meg mindig kis feher kartonjegyet kap az ember.

Egyre rutinosabban mozgunk a varosban. Mostanra teljesen megszoktuk a jeepek es taxik allando dudalasat meg azt is, hogy 1-2 centire tolunk hajtanak el. A szmogot mar nehezebb megszokni, ha egyaltalan meg lehet, de szerencsere ez inkabb csak az also varosreszekre jellemzo. A szemethegyeken es a szukebb utcakban erosen terjengo szagokon mar nam csodalkozunk, de teny, hogy most meg csak Darjeelingben vagyunk, nem India legdurvabb reszein. Itt nagyon kis adagban kapjuk mindazt, amit Indiaval szemben negativumkent lehet felhozni, sot az emberek sokkal nyugodtabbnak tunnek, mint Delhiben (egyelore nincs mas osszehasonlitasi alapom). A nepesseg rendkivul osszetett itt, a megszokott indiai arcokon kivul mindenfelet latni: bengalit, nepalit, tibetit stb. Ez a keveredes a vallasok bekes egyutteleseben is megmutatkozik. Ma delelott pl arra ebredtunk, hogy a szobank mellett levo konferenciaterembol hangos hallelujazas jott. Kideritettuk, hogy az epulet felso emeleten egy kereszteny felekezet temploma van, bar mindez nem biztos, mert a recepcios srac eleg rosszul beszel angolul.

A delutant kulonfele szent helyek felkeresesevel toltottuk. Eloszor lesetaltunk a vasutallomas mellett levo Dirdham Temple-be, ami egy hindu templom. Mar tegnap is belebotlottunk egy hasonloba, ez egy bengali templom volt, amit a kedvunkert kinyitottak, igy korulnezhettunk benne, de a nevet sajnos nem tudom. A hindu templomok szamomra sokkal giccsesebbeknek tunnek, mint a buddhistak, de lehet, hogy csak elfogult vagyok. :)

A Dirdham kertjeben egy csapat gyerek jatszott. Az egyik kislany hosszu perceken at illegette magat nekunk, hogy fotozzuk le - keszult is nehany nagyon jo kep. A vegen nem nyujtotta a markat penzert, hanem udvariasan megkoszonte, hogy a modellunk lehetett. Ez egyebkent jellemzo az itteniekre, gyakran meg ok koszonik meg, hogy kepeket keszitunk roluk, nagyon helyesek!

A Dirdhambol visszafele eszrevettunk egy buddhista epuletet, a Bouddha Mandir - The Himalayan Buddhist Society szekhelyet. Szerencsenkre epp jott egy no, es beengedett minket, aztan magunkra hagyott nezelodni. Nem volt annyira szep, mint a kolostorok imatermei, de latszott rajta, hogy valodi, hogy ide tenyleg jarnak buddhistak meditaciora (errol ki is volt teve egy hirdetmeny), es hogy nem a turistak kedveert mukodik.

A mai utolso es egyben legszebb uticelunk a foter melletti dombon, az Observatory Hillen talalhato szentely-komplexum volt, amirol sok helyi nem is tudja, hogy letezik. A domb tetejen tobb buddhista es hindu szentely, oltar es szobor alkot valami elkepeszto hangulatu, elvarazsolt egyuttest. A hely erdekessege, hogy megszamlalhatatlanul sok imazaszlo szovi keresztul-kasul a teret, es hogy mindket vallas kovetoi egyarant szentkent tiszteli. Amikor ott voltunk, a dombra epp rault egy felho, fokozva a misztikus hangulatot. Az egyik hindu istenno, Kali szentelyeben ucsorgott egy bacsi, es mikor eszrevett, behivott magahoz. Picit beszelgettunk, majd adott a homlokomra egy tikat, vagyis aldassal kisert piros festekpottyot, es engedte, hogy meggyujtsak nehany fustolot es egy olajmecsest. Persze azert nem kellett ot felteni, kozben jol kikerdezett rola, hogy Magyarorszagon milyen valutat hasznalnak, es mennyit er egy rupia a mi penzunkben (ezek utan termeszetesen adtam neki egy kis adomanyt) :D