Amikor azt hittem, hogy az otthoni keszulodes kaotikus, meg nem tudtam, milyen az igazi, kibogozhatatlan, magaval sodro indiai oskaosz!
Ma hajnalban erkeztunk Delhibe. A repules teljesen rendben volt, a Turk Hava Yollari (vagyis a Turkish Airlines) csak fel-fel orat kesett, amiert egyebkent a fedelzeti kaja karpotolt :)
A delhi repteren aztan sok jotanacsot megfogadva pre-paid taxiba ultunk, es elkezdodott az amokfutas. Az indiaiaknak rendkivul erdekes vezetesi szokasaik vannak, pl nem igazan hasznaljak az indexet, a savok csak poenbol vannak felfestve az uttestre, es mindenki folyton dudal. Osszevissza haladnak taxik, riksasok, buszok, biciklistak es gyalogosok az utakon, megse tortenik minden pillanatban baleset, annyira figyelnek egymasra a soforok. Erdekes, de teljesen biztonsagban ereztem magam a taxiban, pedig itthon egy ugyanilyen mutatvanyt nem vett volna be a gyomrom.
Ahogy megerkeztunk a palyaudvarra, a Pahar Ganj, vagyis a Main Bazaar melle, a taxisunk figyelmeztetett, hogy ne alljunk le a keregetokkel dumcsizni, mert nem fognak leszallni rolunk. Persze erre mar elore keszultunk, ugyhogy egesz hatarozottan vetettuk bele magunkat a palyaudvar forgatagaba. Celba vettuk az International Ticket Bureau-t, de zarva talaltuk, hiszen meg csak reggel fel 8 volt. Egy "segitokesz" ficko elmagyarazta, hogy az iroda vegleg bezart, ami persze nem volt igaz, ot jol ott is hagytuk, mielott bedobta volna a sajat bizniszet.
Mivel gyakorlatilag egesz elozo nap utaztunk, es egy percet sem sikerult aludnunk, kivettuk az elso szembejovo szobat 450 rupiaert, ami valoszinuleg eleg draga, de egy napra megfelel. Raadasul a szobanknak van ablaka, ami errefele ritkasag :) 
Par oranyi pihi utan osszeszedtuk magunkat, visszamentunk a palyaudvarra, es megvettuk holnap delutanra a Darjeelingbe szolo jegyeket. Azert dontottunk vegul ugy, hogy a legtavolabbi uticellal kezdjuk, mert kulonben csak egy honap mulva jutnank el oda, amikor meg hidegebb lesz a hegyekben. A legfrissebb terv szerint onnan csordogalunk majd szep lassan visszafele Delhi iranyaba: Benaresz (Varanasi), Bodhgaya, Agra, Jaipur es Amritsar utvonalon.
Egyre rutinosabban vagtunk at a keregetok tengeren, es persze mi is megtapasztaltuk, hogy minel hatarozottabban halad az ember elore, annal kevesbe kezdik molesztalni. Egyebkent ez a szo nem is a legtalalobb, mert nem mindenki kereget, nem "molesztlnak", csak eppen mind "segiteni" akarnak valamiben, mondjuk kitalajak, hogy mi biztosan szallast keresunk, es probaljak ranktukmalni a szobaikat, cuccaikat, frissen sult lepenykeiket stb. stb. Ez megy mindenhol, ha nem rogton azzal kezded, hogy "no, No, NO". Viszont a legtobben nagyon kedvesen teszik mindezt, neha az embernek kedve lenne csak ugy megallni es elbeszelgetni veluk. Persze ez is lehetetlen, mert a Pahar Ganj-ban megallni keptelenseg, kiveve, ha egy arusnal nezelodsz. Az utcak zsufolasig vannak szines ruhakkal, taskakkal, ekszerekkel - igazan nehez nem elcsabulni es felvasarolni mindent!
Nemreg meg ott sordodtunk a forgatagban, ettunk nehany krumplis lepenyt, aminek nem emlekszem a nevere, dehat ez meg csak az elso nap, meg lesz idom megtanulni! Aztan beultunk ebbe a picike netcafe-ba, de ha innen hamarosan kilepunk, ujra egy kb 30 evvel ezelottinek hato utcaban (vagzis sikatorban) talaljuk magunkat. Ez valami dobbenetes, nagyon-nagyon erdekes es ijeszto is egyszerre! Azt hiszem, amit most erzek, azt nevezik kultursokknak - de ez igy tokeletes :)
