Utolso itt toltott napunkon egesz laza volt a program, sokat pihengettunk es ettunk. A delben elfogyasztott reggeli utan megneztuk a Szikh Muzeumot az Arany Templom egyik epuleteben. A tarlat elejen brutalis kivegzesi modokbol kaptunk izelitot szikh guruk martirhalalat megorokito festmenyek altal. Alig talaltunk koztuk 1950 elotti alkotast, a legtobb kep a '90-es evekben keszult. Az elso teremben meg minden feliratot elolvastam, minden kepet jol megneztem, minden targyat tuzetesen megvizsgaltam. De mire a 3-4. termekhez ertunk, mar epp csak atfutottuk a kepeket. Persze itt mar a tema is unalmasabb volt: az erdekes jelenetek helyet atvettek a tok egyforma, turbanos-szakallas pasikat abrazolo portrek. Magyarazat egyikhez se volt, igy nem is idoztunk tul sokat elottuk. Egy hosszabb szakaszon a 20. szazadi meszarlasok aldozatairol keszult fotosorozatot talaltunk, ami viszont annyira veres es ijeszto volt, hogy inkabb innen is tovabballtunk. Egyebkent fura volt mezitlab, kendovel a fejemen maszkalni egy muzeumban.
Visszamentunk a Nektar-to partjara, hogy imadkozo szikheket nezzunk a napsutesben. Ide-oda setalgattunk, majd letelepedtunk a hidhoz kozel eso partszakaszon. Egyszer csak elhallgatott a zene, es a hangszorokon megszolalo hang imadsagba kezdett, mire korulottunk mindenki felallt es osszekulcsolta a tenyeret. Par perc mulva egyszerre leborultak, aztan szetszeledtek - kiveve egy tucat vordos embert, akik pont kozvetlenul mellettunk kezdtek vodreikkel kimerni a to vizet es lenduletes mozdulatokkal vegiglocsolni a marvanyon. Alig tudtuk osszekapni magunkat, hogy ne azzunk el teljesen! :) Nagyon vicces es latvanyos volt ez az ossznepi vodrozes, mindenki osszevissza csuszott a vizes marvanyon. Hiaba indultunk el az egyik iranyba, kiderult, hogy a vodrozes is arra halad, igy csak meg vizesebbek lettunk! A masik iranyba indulva nagy nehezen kikerultuk a vodrozoket, es eszrevettuk, hogy utanuk 2-3 takarito szeles ablaktorloszeru eszkozokkel tereli be a vizes a csatornakba. Igy az egesz placc szep tiszta es szaraz lett pillanatok alatt. Kesobb meg egyszer majdnem belefutottunk a vodrozokkel, ahogy korbeertunk a medence partjan. :)
Este egy mar jol ismert etteremben degeszre ettuk magunkat. Eloetelkent kiprobaltuk a dosat, egy del-indiai palacsintaszeruseget. Rizslisztbolt keszul, nagyon vekonyra es ropogosra sutik, es adnak hozza ketfele szoszt martogatni.
Masnap reggel jo koran keltunk, es hozattunk a szobaba omlettet es sok-sok kavet (eljen a 24 oras szobaszolgalat! :). 7-kor indultunk az allomasra, de az autoriksa egy almos szent tehen sebessegevel haladt. Persze igy is elertuk a vonatot, nem kellett sietni.
9 oran at zotykolodtunk 3AC-n, de szerencsere az elmacskasodason kivul semmi kellemetlenseg nem ert, a vonat csak egy orat kesett, szoval egesz jol utaztunk. Epp most aratjak a rizst, nagy kupacokba felhalmozzak, kb ugy alakitva veluk a taj kepet, mint mi a szalmabalakkal.
Este Delhiben ismet az Ajay Guest House-ban szalltunk meg, csak most ketszer annyiba kerul a szoba, igaz jar hozza sajat furdo. Ez a szallo oriasi forgalmat bonyolit le, ugy erzem magam, mintha futoszalagra tettek volna; pikk-pakk becsekkoltunk, eszre se vettuk, es mar a szobaban keszulodtunk lefekveshez. Remekul aludtam, majdnem 11 oran keresztul :) Anyu ellenben csak forgolodott es rosszakat almodott, szegenyke.
