Egy kicsit le vagyok maradva a beszamolokkal, mert itt teljes zurzavar uralkodik az internettel kapcsolatban is. A multkor pl mindkettonk fotogepere trojai viruskak kerultek az egyik cafeban (oda nem megyunk tobbet), es azota nehezkesen tudjuk csak letolteni a kepeket. Ezenkivul ma mar egyszer ultunk vagy masfel orat egy ilyen helyen - hat nekem azalatt SEMMIT sem sikerult elinteznem. Mindossze egy levelet tudtam irni, es gyakorlatilag az oldalak puszta letoltese telt masfel oraba.. egy csoppet ideges voltam. Kepeket egyelore nem tudok feltenni. :(

Es persze nem kellene mindennap neteznunk, ezt az idot szanhatnank a varos felfedezesere is, csakhogy itt minden bezar legkesobb fel 9-kor, igy ettol kezdve tenyleg ez tunik a legjobb elfoglaltsagnak.

A tegnap reggelnel folytatom tehat, amikor kesz haditervvel indultunk el otthonrol - amit estere sikerult is teljesiteni! Az elso hely, amit meg akartunk keresni, a tibeti menekultek helyi kozpontja volt, a Tibetan Refugee Self Help Centre. Ez elegge a varos szelen talalhato, legalabb egy oran keresztul maszkaltunk fel-ala, mig odaertunk. Nem mintha eltevedtunk volna, csak azert tartott ilyen soka az ut, mert itt tenyleg nincs egyetlen vizszintes utca sem, szo szerint fel es ala kellett kanyarogni. Mehettunk volna jeeppel is, de ez nekem jobban tetszett, igy lathattuk Darjeelingnak ezt az oldalat is. A tibeti kozpontban aztan megneztunk egy kis fotokiallitast, majd vegiglatogattuk a tibeti mesterek muhelyeit. Mindenki egy-egy munkafazist lat el, a kesz termekek pedig egy kozos boltban megvasarolhatok. Egy csomo mindent persze dragabban lehet itt kapni, mint bent a cityben, de elvileg ezzel a kozpontot tamogatjuk, igy hat jol bevasaroltunk mi is.

Felsetaltunk a muhelyek mellett talalhato imamalmokhoz. Szerencsere eszrevett minket egy idos bacsi, aki a picike imaterem gondozoja lehet, mert kinyitotta nekunk a termet, es lattuk, hogy ott lakik pont mellette. Kedves volt, de nem tudott angolul, ezert tibetiul mondtam neki, hogy "O az anyukam." - ez nagyon tetszett neki :)

A kozpontbol visszaindultunk a varosba egy masik utvonalon, mert meg utba akartuk ejteni a legkozelebbi tibeti buddhista kolostort, a Bhutia Bastit (tibeti neven: Karma Dorje Choling). Egesz konnyen megtalaltuk, es mikor ovatosan besetaltunk, mindenki mosolyogva fogadott. En sejtettem, hogy ez lesz, de megiscsak a kereszteny modihoz vagyok szokva, ahol - foleg a "kulsosoknek" - semmit sem szabad. Na itt nem igy van, nagyon nyitottak az emberek, a szerzetesek kulonosen, es ez nem abbol latszik, hogy mosolyognak, ahogy az azsiaiak altalaban, hanem abbol, hogy ok is kerdezgetnek: honnan jottunk, merre jartunk eddig, es hogy orulnek neki, ha mi erdeklodunk az o vallasuk irant.

Az elso buddhista kolostorlatogatasunk nagyon jol sikerult, akarcsak a maiak. Ugyanis ma az egesz napot erre szantuk: egymas utan negy kolostort neztunk meg. Az elso harom a szomszed varosban, Ghoomban volt, a negyedik pedig Ghoom es Darjeeling kozott feluton, igy az tunt a legegyszerubbnek, ha felfogadunk egy taxist, aki vegigvisz minket az osszesen. Meg elotte meg kellett volna vennunk a vonatjegyet Varanasiba szombatra vagy vasarnapra, de egyszeruen nem sikerult, akkora volt a kaosz az allomason. Hogy a rossz elmenyt elfelejtsuk, bepattantunk egy taxiba, es gyorgan elhuztunk Ghoomba.

Az elso kolostor a gelukpa rendhez tartozik. Ennek a rendnek a feje a Dalai lama, es ez az uralkodo szekta a negy tibeti rend kozul. A kolostor, mely a Dunggon Samten Choling nevre hallgat, egyben turistalatvanyossag es iskola is, az udvar tele van szaladgalo szerzetesnovendekekkel. Az imatermekbe is mindenhol be szabad menni, de a cipot le kell elotte venni. Nyugodtan megforgathatjuk az imamalmokat, a sok kicsitol kezdve egeszen a hatalmas nagyokig. Az utobbiak altalaban egy haranggal is ossze vannak kotve, igy szep bongo hangot adnak ki.

A masodik kolostorrol a neve alapjan - Doling Gum Sakya Guru Gompa - azt gondoltam, hogy a sakya rendhez tartozik, de mikor megkerdeztem, azt mondtak, hogy ez is gelukpa. Itt is sok novendek futkarozott, de ok egy kicsit rendszerezettebben, mivel epp kriketteztek! A sracokon a szerzetesi ruha folott egy-egy pulcsi, sal vagy polo volt, teljesen vilagi stilusban (az egyiken D&G, egy masikon Ferraris pulcsi :). Korbesetaltuk az epuletet, a chorteneket (ez a sztupa tibeti megfeleloje), es gondosan megforgattuk az imamalmokat.

Harmadik allomasunk a hatalmas Maitreya-szobrarol hires Yiga Choling Monastery volt, ahol csak egy szerzetessel talalkoztunk, am o nagyon kedvesen kinyitotta nekunk az imatermet, hogy korulnezhessunk. Ez a kolostor regen gelukpa volt, most azonban nyingmapa szerzetesek elnek benne. (A nyingmapa a tibeti buddhizmus legregebbi rendje.) Bent az imateremben rengeteg konyv sorakozott a polcokon, megkertem hat a szerzetest, hogy hadd kukkantsak bele az egyikbe. Ramutatott egy kicsomagolt peldanyra (a tibeti konyveket textilbe szokas bebugyolalni), azt mondta, nyugodtan lapozgassam at, ok is ezt szoktak hasznalni a szertartasokon. Hat az latszott is rajta, nagyon reginek tunt, irto vekony lapjai voltak, es mint a salata, olyan fodros volt minden lap szele. Ezenkivul ossze is voltak keveredve a lapok, csak azt sikerult kideritenem belole, hogy nagy resze mantrakkal van tele. Halank jeleul egy kis adomanyt illesztettunk a rizzsel teli talkaba, ami direkt ezt a celt szolgalja.

Az utolso allomas volt a Darjeelingbe vezeto ut menten terpeszkedo Dali Monastery (Druk Thubten Sangag Choling). Ez a kolostor sokkal nagyobb, mint az elozoek, es nyuzsgo elet tolti meg, reszben a turizmus, reszben a helyi szerzetesnovendekek miatt. Ahogy haladunk felfele a bejarattol, eloszor a Buddha kulonfele cselekedeteit szimbolizalo 8 db chortenhez jutunk, mindegyik hofeheren ragyog a napsutesben. Oket mi is szepen korbesetaltuk, majd meg feljebb masztunk az imamalmos teremig. Itt 6 hatalmas malom all, ebbol otot szerzetesek forgattak, egy pedig epp szabadon volt, mikor megerkeztunk. Az egyik monk azonnal beinvitalt minket, hogy nyugodtan forgassuk veluk egyutt a malmot :)

A kolostornak egesz nagy konyvtara van, foleg hagyomanyos (tibeti jellegu) konyvekkel. Ide is nyugodtan besetalhattunk, bar a konyvekhaz nem nagyon mertem hozzanyulni engedely nelkul.

A Dali kolostor fo latvanyossaga a cham-tanc, amit szerzetesek adnak elo, es diohejban azt meseli el, hogyan gyozte le Padmasambhava a gonosz eroket. Sajnos errol lemaradtunk, mert pont elozo nap volt, de meg most is tartott a nagytakaritas, ilyenkor ugyanis rengeteg latogato jon a kolostorba. Az imateremben nem volt szabad fotozni (anyu azert egy kicsit partizankodott), de nyugodtan setalgathattunk benne. Hatalmas szobrokkal van tele! Ez a kolostor egyebkent a drukpa kagyu rendhez tartozik, amely fokent Bhutanra jellemzo.

Ittunk meg egy eletmento kavet a kolostor kavezojaban, aztan visszajottunk Darjeelingbe. Kicsit kellemetlen volt, mert a taxis eredetileg 300-ert vallalta a turat, es mikor meg akartunk allni az utolso helyen, igertem neki  30 rupia extra tipet. Ehhez kepest a vegen szazzal tobbet kert, es mikor nem hagytuk magunkat hulyenek nezni, megsertodott, es meg a 30-at sem fogadta el.. Mindegy, igazabol a vonatjegyunk miatt jobban aggodtunk, ezert megprobaltuk egy utazasi irodaban lefoglalni. Addig huzodott ez a projekt, hogy masnap reggelre megigertek a jegyeket.

Ez a masnap reggel epp most van, visszajottunk a netcafeba intezkedni. Az elobb szolt a srac, hogy megvan a jegy, egy oran belul felhozzak nekunk, addig tehat meg meg tudom irni, ami kimaradt: a kajakat. Ez nagyon fontos, ugyanis elhataroztuk, hogy osszehasonlitgatjuk az ettermeket, ha mar megtehetjuk. Voltunk a Glenary's nevu, szinte kizarolag nyugatiak altal latogatott etteremben, itt reshmi masalat ettunk, ami nagyon finom, de nem annyira, mint a tikka. Tegnap bedobtunk par momot is, es este a Shangri-la nevu puccos helyen vacsiztunk. Ez megkoronazta a napomat, mert ratalaltam az etlapon a kedvenc indiai fogasomra, a murg bhurtara (itt bhartanak hivjak)!!! Vegre jol is laktam, es kivetelesen nem is fagytam meg.