Na jo, aki latta a filmet, az tudja, hogy nem eppen Darjeelingrol szol, viszont a fohosok vegigvonatozzak, akarcsak mi az elmult ket napot.

Tegnapelott este az elso Delhiben szerzett tapasztalatok kore tovabb nott: beultunk egy utcai kifozdebe thalit enni. Ez egy menu, ami ketfele dalt (lencset) es valami edesburgonya szeru cuccot tartalmaz, es jar melle egy csomo rizs meg chapati. Eves kozben az orrod elott ontik ki a maradekokat es az utca kozepen mosogatnak, melletted pedig hatalmas vaslapokon sutnek ezt-azt :)

Bar a vacsi finom volt, es a gyomromat sem rontottam el, sajnos szornyu ejszakam volt, mert este 10-tol kb. reggel 5-ig nem voltam kepes elaludni. Anyu szerint ez csak azert volt, mert meg mindig nem alltam at a helyi idore, de mivel a kovetkezo ejszaka megismetlodott, en nem vagyok olyan biztos ebben. Talan az lehet, hogy a szokasosnal sokkal-sokkal tobb uj benyomas er, es ugy porog az agyam, annyi minden jut eszembe, hogy nem sikerul elaludnom.

Ennek ellenere szerencsere nem kestuk le a vonatot, sot elotte meg tudtam enni egy irto finom paneer parathat, vagyis sajtos lepenyt. Aztan visszamentunk a palyaudvari csomagmegorzobe a taskakert, es elkezdtuk keresni a vonatunkat. Ez nagyon vicces volt. Kiirtak, hogy a 16. vaganyrol indul, mi szepen oda is mentunk (ez a palyaudvar legutolso, tehat egyben a legmesszebb levo vaganya), es vartunk egy darabig. Egyre gyanusabb volt, hogy az emberek kezdenek atszallingozni az addigra zsufolasig telt 15. vagany peronjara, a legtobben persze egyenesen a sineken keresztul. Kiderult, hogy valojaban onnan megy a vonatunk, aminek 2424-es volt a szama, es DBRT Rajdhaninak hivtak (2030 rupia fejenkent). Kicsit megijedtem, mikor felszalltunk, mert annyira szuknek tunt a hely, de vegul egesz jol belaktuk a kis helyunket. Ket felso agyat foglaltunk le egy negy szemelyes kupeban, az utitarsaink pedig nagyon aranyosak voltak: egy ir no es egy eszakkelet-indiai ficko. Sokat beszelgettunk veluk, mikozben folyamatosan etetett es itatott minket a szemelyzet. De komolyan: meg be sem fejeztem az elozo etkezest, mar jott a kovetkezo. Ezek is foleg thali-jelleguek voltak, de sok teat is kaptunk, vizet, fagyit (!), levest meg szendvicseket, ja es samosat meg cukrot stb. stb.

Estefele kedves kis zene szolt a vonaton, aztan a vacsi utan mindenki visszavonult a kuckojaba. Masnap reggel 6:20-kor ebresztettek a reggelivel, aminek en nem nagyon orultem, mert igy megint csak nehany orat aludtam, viszont megerte felkelni, hogy lassam azt az erdekes tajat, amin athaladtunk. Mindenfele rizsfoldek terulnek el, es szanaszet legelesznek a szent tehenek es a kevesbe szent kecskek.

New Jalpaiguriban szalltunk le a vonatrol, innen jeeppel mentunk tovabb Darjeelingbe. Mi ketten ultunk elol a sofor mellett, mogottunk pedig negy fiatal indiai nyomorgott. Nagyon gyakorlott vezeto lehetett a sofor, mert a legkisebb katyukat is ismerte, es ugyesen lavirozott kozottuk (persze itt inkabb csak nagy katyukrol lehet beszelni, az ut inkabb volt aszfaltos katyu, mint katyus aszfalt). New Jalpaiguri meg a nyugat-bengaliai siksagon fekszik, de par km-re tole egyszer csak meglattuk a folenk magasodo hegyeket a tropusinak hato rizsfoldeken tul. Gyonyoru volt! Ahogy haladtunk felfele, egyre huvosebb lett a levego, es egyre tobb "hegyi" arcot, imazaszlot es sztupat lattam, szep lassan atalakult a kornyezet. Ut kozben az egyik varoskaban belefutottunk egy felvonulasba: kb. 100 no jott velunk szembe enekelve es nevetgelve hangosan, utanuk pedig ugyanennyi ferfi, tobbnyire halkan es meltosagteljesen, de azert koztuk is akadtak, akik buliztak.

3 oranyi autozas utan ertunk Darjeelingbe, a jeep fejenkent 120 rupiaba kerult az eredeti 150 helyett. Gyorsan beultunk egy etterembe, es ittunk egy jo kavet, amire a csutortok reggeli otthoni tejeskavem ota nem volt alkalmam :) Egy tanyerka forro leves mellett megbeszeltuk a taktikat: elvitetjuk magunkat az egyik szallashoz, es ha nem tetszik, onnan gyalog keresgelunk tovabb. Igy is volt, mindenki nagyon kedves es segitokesz itt, annyira, hogy az egyik srac egy lepukkant guest house-ban atkisert minket egy masikba, ahol a tibeti haverja a recepcios, a kilatas a kozos teraszrol elkepeszto, es maga a szoba is teljesen rendben van. Futes ugyan nincs (kint most kb. 6 fok van), de van melegviz es jo vastag takarok!

Mielott idejottunk volna a cyber cafeba, meg megettunk egy-egy gozolgo thukpat (tibeti tesztalevest), es egy bananos palacsintat :)

Most mar alig varom, hogy aludjunk egy nagyot!