Egy hét múlva indulunk. Azt kell, hogy mondjam: ez para! (persze jófajta:)

Az útitársam, anyukám már hetek (hónapok?) óta pörög a témán, lassan a tapasztalt utazóknál is többet tud Indiáról, annyi mindent elolvasott, kikeresett és átrágott. Ugyanakkor nálam ez a fajta ráhangolódás nagyon sokáig váratott magára, és csak most a napokban kezdtem felfogni, hogy igen, tényleg elutazunk!

Szóval a következő pár nap a teljes káosz jegyében fog eltelni, ez már biztos. De mivel nálam ez hozzá tartozik a dolgok rendjéhez, ez is izginek ígérkezik! Egy kis ízelítő a feladataimból:

- vízumért visszamenni a követségre

- diákigazolványt érvényesíteni (mert mire hazajövünk, már nem lehet)

- szakdolgozati cím bejelentése

- szigorlati konzultáció

- pénzügyek (átutalás, váltás stb.)

- szombat esti házibuli (természetesen nálunk)

És ez még nem minden, mert ugye még meg kell látogatni a nagyikat, venni kell mindenféle vackot (pl. kutyariasztó.. :), be kell pakolni, és a fennmaradó időt azokkal kell eltölteni, akik hiányozni fognak egy hónapig. Na jó, tudom, hogy egy hónap nem hosszú idő, de akkor is!

Még egyszer becsekkolok, mielőtt indulunk, hogy kipipálhassam, amit sikerült elintézni, és rádöbbenjek, hogy mit felejtettem el.